Ti, a templom kapui, fogadjátok be a Szüzet – épületek megáldása Hodászon

Az EEÖR-KP-1-2021/1-001909 projekt keretében Magyarország Kormánya támogatásával megvalósult a hodászi „Görögkatolikus Templom külső rekonstrukciója” című beruházás, így a régi barokk templom helyére emelt bizánci stílusú, 1998. március 29-én fölszentelt Örömhírvétel (magyar) templom tetőhéjazatának újrafedésére és a templom külső felújítására kerülhetett sor.

Ugyanebben az időszakban készültek el a Nyíregyházi Egyházmegye EGYH-RKI-20-0004 azonosítójú projektjének keretében fejlesztések: a parókiaépület belső festése mellett a hátsó udvari elavult épületkomplexumból kialakításra került egy új közösségi ház, amely a hívek lelki, kulturális és szellemi központjaként kívánja betölteni funkcióját az elkövetkezendő időkben.

Az ünnepi Szent Liturgiát Szocska A. Ábel megyéspüspök vezette, akivel a helyi parókus, Kanyó Árpád mellett Papp Zoltán kerületi esperes, mátészalkai parókus, valamint Zolcsák István nyírcsászári és Gelsei Gábor ópályi parókus atyák, valamint Zoltán György diakónus, az asszisztenciát ellátó papnövendékek és hűséges kis ministránsok szolgáltak együtt az oltárnál.

Pünkösd utáni 24. vasárnap lévén, homíliájában püspök atya a két csodás tett – a vérfolyásos asszony gyógyulása, valamint Jairus leányának feltámasztása – és a Hodászon működő két önálló – magyar és cigány – parókiák élete között vont párhuzamot. Kiemelte, hogy ma mindannyian tanúi vagyunk annak, hogy Isten „nemcsak a személyekben, hanem az épületekben is tud csodát tenni”.

„Két csoda” – „két közösség” – „szabad-e elfelejtenünk, hogy ki volt az, aki megerősítette a magyar és a cigány közösséget”?  Krisztusnak mindkettőre gondja van! Szégyen lenne, ha elfeledkeznénk arról a Mesterről, aki „nem fordul el senkitől, aki bizalommal fordul hozzá”.  

A karácsonyi böjt idejére néhány lélekben megfontolandó kérdést fogalmazott meg a jelenlévők felé Jairus hite, bizalma és alázata kapcsán:

• Mikor fordultam utoljára igazán, tiszta szívvel Jézushoz?
• Hányan borulunk le a templomban, de úgy igazán az Úr lábához?
• Mikor tapasztaltam meg Jézus segítségét az életemben?
• Mikor imádkoztam másokért, és nem csupán önmagamért?
• „Ne félj, csak higgy!” – Mekkora a hitem? Vagy esetleg már én is nevettem ki Jézust, a keresztényeket?

Sokat tanulhatunk a mai két csodából, mert a keresztényeknek manapság különösen fontos, hogy egymást hitben, alázatban és imádságban erősítsék, hiszen Jézus szavai ma bennünket is bátorítanak: Ő nem feledkezik el senkiről, ma is csodát tehet mindannyiunkkal éppúgy, mint ezekkel a most felújított épületekkel.

A Szent Liturgia elbocsátóját egy különleges meglepetés előzte meg. Gelsei Gábor ópályi parókus atyát – aki 1993-2011 között szolgált Hodászon – püspök atya azon a helyen hatalmazta fel a papi mellkereszt viselésének jogával, ahol lelkipásztori működése idején a magyar és cigány hívek pasztorációja mellett két új templom, valamint egy komplex és kiterjedt intézményhálózat létrehozása fűződik a munkásságához. A hodásziak nevében Kanyó Árpád jelenlegi parókus atya köszönte meg neki és feleségének 18 év szorgos munkáját. Isten áldása kísérje további papi szolgálatát és életüket!

A Szent Liturgia zárása után elsőként a templom körüli körmenetben a felújított külső részek és a parókia, majd a közösségi ház megáldásával és jó hangulatú közös agapéval zárult a hodászi magyar parókia híveinek ünnepsége. Köszönet illeti támogatóinkat, a munkálatok kivitelezőit és a helyi közösségből adományozókat és segítőinket!

Szöveg: Kanyó Árpád, fotó: Kanyó Zsófia és Kanyó Mária

Nyíregyházi Egyházmegye