Megújult közösségi tér Jánkmajtison

A Jánkmajtisi Görögkatolikus Egyházközséget évszázadokkal ezelőtt alapították, 1720 körül. Jelenlegi templomát, az Istenszülő templomba vezetésének ünnepére keresztelték 1855-ben. A nagy múltú parókián 2008-ig saját szolgálattevő tevékenykedett, majd egy fokozatos népességcsökkenés következtében a lelkipásztorok Fehérgyarmatról jártak át a településre, mintegy oldallagosan látták el az önálló parókia szükségleteit.

Ez 2022-re nem változott: a jelenlegi szolgálattevő, Magyar Márton atya Fehérgyarmatról utazik Jánkmajtisra a hívekhez. A törekvés, hogy a megmaradt jánki görögkatolikus közösség is bekapcsolódhasson az egyház élő mindennapjaiban, azonban irányt váltott. 

A korábban romos, használhatatlan parókia épülete egy pályázat révén – a teljes külső és részleges belső felújítást követően – befogadó közösségi térré vált, egy másik pályázat segítségével pedig a közösségi programok lendülhettek fel. Az elmúlt időszakban társasjáték-körök, bibliaórák, felnőtthittanok indultak el, s olyan különleges alkalmat is szerveztek már, mint bibliai ételek kóstolása.

A megújult épületet Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök áldotta meg november 27-én, amikor a templom búcsúi liturgiáját tartották. 

A főpapi szertartásra a kerület papsága, esperese és a helyi történelmi egyházak szolgálattevői is eljöttek. S a közösséggel együtt ünnepelt több egyházközség is (a helyi római testvérekkel együtt); a térség országgyűlési képviselője és a megyei önkormányzati képviselő, valamint a jánkmajtisi polgármester, akik a beruházást szintén támogatták és segítették.

Ábel atya a prédikációjában kiemelte, milyen ritka, hogy ezt az ünnepet választják a templom címünnepének. Az ünnep és az elhangzott evangéliumi szakasz szoros egymásrautaltságát is hangsúlyozta: a templomban nevelkedő Mária iránymutatást kap a helyes magatartásra, az Isten szeretetére és a felebarátok, az embertársak szeretetére és segítésére. Ezt a szociális érzékenységet adja maga is tovább.

Jézus pedig az irgalmas szamaritánus történetében hív ugyanerre minket. A püspök az evangéliumi történet egyes szereplőit vizsgálta, s vonatkoztatta életünkre. Mindannyian felismerhetjük mindegyik szerepben önmagunkat.

A pap, aki nem veszi észre a szenvedést nem csupán a papságnak a jelképe. Minden keresztény elgondolkodhat azon, hogy a templomba járás nem egyenlő az irgalmasságunkkal. Ferenc pápa gondolatait idézte fel, aki szerint az az ember, aki nem veszi észre a szenvedő embertárását, nem szereti igazán az Istent. Aki Isten törvényeit kívánja megélni, oda kell figyelnie embertársaira. Meg kell állnia – ahogyan tette ezt az irgalmas szamaritánus.

„Aki megáll és odahajol, csak az veszi észre, hol van nehézség, hol és hogyan kell befödöznie a másik sebeit – testi és lelki sebeit egyaránt.” – mondta az atya.

S mi magunk is voltunk már elesettek, akik mellett elmentek, s akiket valaki felemelt, meghallgatott, bekötözte sebeink.

A közösségi ház, mely most megújult, rokonságot mutat az előbbi történettel. A romos épület mellett mindenki elment, azok vették észre, hogy ott változtatásra van szükség, akiktől ezt nem is vártuk volna.

Jézus a törvénytudóhoz fordul, de tőlünk is kérdezi: „te a történet hallatán kihez hasonlítanád önmagad?”

A Szent Liturgia végén Magyar Márton oldallagos adminisztrátor, helyi szolgálatevő megköszönte mindenkinek a segítséget és jelenlétet.

Köszöntőt mondott dr. Tilki Attila képviselő, majd a jelenlévők közösen átvonultak a közösségi házhoz, ahol megtörtént az épület megszentelése. Végezetül a főpásztor szentelt olajjal írta mindenki homlokára Krisztus jelét, a keresztet.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye