Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök megszentelte a jánkmajtisi görögkatolikusok felújított közösségi házát a templom búcsúi ünnepségének napján, november 27-én.
A Jánkmajtisi Görögkatolikus Egyházközséget évszázadokkal ezelőtt alapították, 1720 körül. Jelenlegi templomát, az Istenszülő templomba vezetésének ünnepére keresztelték 1855-ben. A nagy múltú parókián 2008-ig saját szolgálattevő tevékenykedett, majd egy fokozatos népességcsökkenés következtében a lelkipásztorok Fehérgyarmatról jártak át a településre, mintegy oldallagosan látták el az önálló parókia szükségleteit.
Ez 2022-re nem változott: a jelenlegi szolgálattevő, Magyar Márton atya Fehérgyarmatról utazik Jánkmajtisra a hívekhez. A törekvés, hogy a megmaradt jánki görögkatolikus közösség is bekapcsolódhasson az egyház élő mindennapjaiban, azonban irányt váltott.
A korábban romos, használhatatlan parókia épülete egy pályázat révén – a teljes külső és részleges belső felújítást követően – befogadó közösségi térré vált, egy másik pályázat segítségével pedig a közösségi programok lendülhettek fel. Az elmúlt időszakban társasjáték-körök, bibliaórák, felnőtthittanok indultak el, s olyan különleges alkalmat is szerveztek már, mint bibliai ételek kóstolása.
A megújult épületet Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök áldotta meg november 27-én, amikor a templom búcsúi liturgiáját tartották.
A főpapi szertartásra a kerület papsága, esperese és a helyi történelmi egyházak szolgálattevői is eljöttek. S a közösséggel együtt ünnepelt több egyházközség is (a helyi római testvérekkel együtt); a térség országgyűlési képviselője és a megyei önkormányzati képviselő, valamint a jánkmajtisi polgármester, akik a beruházást szintén támogatták és segítették.
Ábel atya a prédikációjában kiemelte, milyen ritka, hogy ezt az ünnepet választják a templom címünnepének. Az ünnep és az elhangzott evangéliumi szakasz szoros egymásrautaltságát is hangsúlyozta: a templomban nevelkedő Mária iránymutatást kap a helyes magatartásra, az Isten szeretetére és a felebarátok, az embertársak szeretetére és segítésére. Ezt a szociális érzékenységet adja maga is tovább.
Jézus pedig az irgalmas szamaritánus történetében hív ugyanerre minket. A püspök az evangéliumi történet egyes szereplőit vizsgálta, s vonatkoztatta életünkre. Mindannyian felismerhetjük mindegyik szerepben önmagunkat.
A pap, aki nem veszi észre a szenvedést nem csupán a papságnak a jelképe. Minden keresztény elgondolkodhat azon, hogy a templomba járás nem egyenlő az irgalmasságunkkal. Ferenc pápa gondolatait idézte fel, aki szerint az az ember, aki nem veszi észre a szenvedő embertárását, nem szereti igazán az Istent. Aki Isten törvényeit kívánja megélni, oda kell figyelnie embertársaira. Meg kell állnia – ahogyan tette ezt az irgalmas szamaritánus.
„Aki megáll és odahajol, csak az veszi észre, hol van nehézség, hol és hogyan kell befödöznie a másik sebeit – testi és lelki sebeit egyaránt.” – mondta az atya.
S mi magunk is voltunk már elesettek, akik mellett elmentek, s akiket valaki felemelt, meghallgatott, bekötözte sebeink.
A közösségi ház, mely most megújult, rokonságot mutat az előbbi történettel. A romos épület mellett mindenki elment, azok vették észre, hogy ott változtatásra van szükség, akiktől ezt nem is vártuk volna.
Jézus a törvénytudóhoz fordul, de tőlünk is kérdezi: „te a történet hallatán kihez hasonlítanád önmagad?”
A Szent Liturgia végén Magyar Márton oldallagos adminisztrátor, helyi szolgálatevő megköszönte mindenkinek a segítséget és jelenlétet.
Köszöntőt mondott dr. Tilki Attila képviselő, majd a jelenlévők közösen átvonultak a közösségi házhoz, ahol megtörtént az épület megszentelése. Végezetül a főpásztor szentelt olajjal írta mindenki homlokára Krisztus jelét, a keresztet.
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 | ||||
4 |
5 |
6 | 7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 | 13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |