Amit kaptunk, tovább kell adnunk – a Szent Miklós-székesegyház búcsúja

A nyíregyházi görögkatolikus közösség több száz éve él aktív hitéltet a belvárosban. Az 1662-es első fatemplom, majd az 1775-ös első kőtemplom után 1896-ban építettek hajlékot Istennek és az őt félőknek a mai Bethlen Gábor és Bercsényi utca találkozásánál. 

A millenniumra elkészült templom felszentelése előtt, 1897-ben így írta valaki le a templomban elé táruló látványt, s az ott tapasztaltakat:

„Önkéntelenül érzi az ember, hogy Isten házában van, és áhítatra buzdul még az is, ki talán csak kíváncsiságból lépte át e hajlék küszöbét.” (Szent Kereszt Naptára, 5. évf. (1897))

Talán ettől találóbban mi sem fogalmazhatnánk meg a templom jelenlegi, 2022-es belső átalakulásának szemlélőre gyakorolt erejét. S ugyan még csak a mennyezeti és karzati falakat borítják be a hagyományos bizánci ábrázolású szentek és jelenetek, valóban áhítatra indítja a lelket a feltáruló látvány. Éppilyen hatást gyakorolhatott a közösségre a december 4-én tartott főpapi liturgia, mely egyúttal a templom, az egyházmegye és a Görögkatolikus Egyház védőszentjéhez, Szent Miklós ünnepéhez kötődött.

A templom búcsúi szertartását Szocska A. Ábel megyéspüspök atya mellett dr. Keresztes Szilárd kiérdemesült püspök celebrálta csaknem tizenöt paptestvér közreműködésével, közöttük a székesegyházban szolgálatot teljesítő Szabó Tamás pasztorális helynök parókus atyával és két beosztott lelkészével, valamint dr. Papp Tibor főhelynök atyával, a szemináriumi elöljárókkal, esperesekkel, a kerület papságával.

Az ünnepi szónok, Szilárd püspök atya a hallott evangéliumi példabeszédhez fűzött tanítást, az esztelen gazdag viselkedését állította ellentétbe Szent Miklós püspöknek a magatartásával, mely a keresztény szeretet igazi gazdagságát mutatja meg.

Az esztelen gazdag értelmetlen gyűjtögetést folytat, s ebben jelleme is megromlik. „Hiszen az Isten az embert nem gyűjtögetésre, tétlenségre, hanem munkára teremtette. Az Isten ad termést és gazdagságot, olykor bőséges termést is, de mindenek fölött egyedül Isten az Úr, a becsületesen élő ember mindig felfedezi mögötte az Isten ajándékát.” – mondta püspök atya.

Az apostol is arra buzdít: tarts ki a munkádban, lelj benne örömet és abban öregedj meg. „Jézus megadta az ember fáradozásának, a munkájának az igazi értelmét. Nemcsak a béna meggyógyításával, tanítással, de életével és halálával mutatta meg az ember célját a világban: hogy előmozdítsa a lélek feltámadását és az örök életet.”

Az esztelen gazdag példája evangéliumi ellentéte mindannak, amit Szent Miklósban tisztelünk. 

„Miklós arról híres, hogy mindig ajándékozott, csendben éjszaka titokban kereste fel azokat, akik rászorultak. Mert nem ő volt a fontos, hanem az Isten szeretete, amit képviselt, az Úr, akinek az ereje mozgatta a kezét, mellyel ajándékot akart adni az embereknek.” – fejtette ki. 

„Számunkra ez a kérdés: mit tartunk fontosnak, a gyűjtögetést vagy az ajándékozást. Isten maga az örök ajándékozó, az örök szeretet, mindig tud adni, többet adni, mindig tud annak ellenére adni, hogy sokszor hálátlanok vagyunk.” 

De Isten nem annak ellenére ad, hogy bűnösök vagyunk. – vetette ellen.

„Ő épp azért ajándékoz, meg az élet örömeivel, a kegyelem világosságával, a kereszténység hitével, hogy jobbá, gazdagabbá tegyen.”

Miklós példájából kiindulva megfordította a páli gondolatot:

»Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?«

Ekképpen:

„Mid van, amit kaptál, s mi az, amit ebből nem ajándékoztál tovább?”

Amit kaptunk tovább kell adnunk. – biztatta Miklós példája után a híveket.

A liturgia végén adták át az egyházmegye legkiemelkedőbb kitüntetését, a Szent Miklós-díjat egy civil- és egy paptestvérnek. A 2022-es díjazottak egyike dr. Keresztes Szilárd emeritus püspök volt. A civilek közül Szabó Bernát Sándorné címzetes igazgatónak köszönte meg az egyhámegye főpásztora, az egyházért, egyházmegyéért végzett áldozatos munkát. (A díjazottak méltatását elolvashatja ITT.)

Az ünnepség körmenettel folytatódott a kívülről is megújuló templom körül, ahol már kirajzolódni látszik a székesegyház melletti új térkialakítás, mely a kerítés megszüntetésével az emberhez hozza közelebb az istenházát. Végül a kilencven éves Szilárd püspök áldásával és miroválással (olajkenettel) ért véget a liturgia. A híveket Szent Miklós apró ajándékával és szerény agapéval kínálták.

Délután 16.30-tól a városháza előtt a város közös adventi koszorúján a főpásztor a város alpolgármesterével közösen gyújtotta meg a második gyertyát. A Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola diákjai műsort adtak elő a csodatévő szent életéről. (Beszámoló ITT.)

Szent Miklós iránti tiszteletet a héten további szertartásokkal fejezik ki a görögkatolikusok. A december hatodikai ünnep előestéjén virrasztást tartanak, melybe bekapcsolódhatnak a Nyíregyházi Egyhámegye fiataljai is az Enyhe világossága elnevezésű imaest keretében.   

Kapcsolódó: 

Leljék örömüket a hívek e templomban mindenkor – a Szent Miklós-székesegyház története korhű levéltári dokumentumok tükrében X.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye