Templombúcsúval koronázott Szent Miklós-nagykilenced

A szatmárnémeti magyar görögkatolikus templom védőszentjének ünnepe előtt – immár kilencedik alkalommal – kilenc héttel megelőzően kezdték meg felkészülésüket az egyházközség hívei a nagy eseményre. Orosz Gábor kölcsei parókus atya hétről-hétre ellátogatott Szatmárra a Szent István téri templomba, hogy annak híveit a templombúcsúra történő ráhangolódásban, s a karácsonyi böjttel egy időben a Krisztus születésére történő felkészülésben lelki téren is segítse. A lelkigyakorlatnak számító, a megszokott tríduumnál jóval terjedelmesebb, kilencszeres prédikáció-sorozat témája „az ördög működése a Szentírásban és életünkben” volt. Csütörtökről-csütörtökre, október 6. – december 1. között, az Ó-, és Újszövetség segítségével, s azon túl igyekezett felhívni a jelenlévők figyelmét arra, hogy az angyalok mellett az ördögnek milyen nagy szerep jut a mindennapjainkban. Nem véletlenül rendelte mellénk a jó angyalokat a Teremtő, hisz tudta milyen nagy harcot vív a gonosz minden egyes ember lelkéért. A lelki táplálék mellett, minden alkalommal lehetőség volt szentgyónásra is.

Végül december 6-án, az egyházközség patrónusának emléknapján, még nagyobb hívő sereg részvételével, mintegy megkoronázva ünnepelhették Szent Miklóst. Az ünnepi Szent Liturgia előtt Akathisztoszt imádkoztak védőszentjükhöz a hívek. A környékbeli papság, s a magyarországi áldozópapok jelenléte még magasztosabbá tették az ünneplést. 

„Szent Miklóst – ahogy a többi szentet is – azért küldte közénk az Isten, hogy mindig legyen közöttünk olyan jelképek, hatalmas emberek, akikhez imádkozni is tudunk. S bárki, bármilyen segítségre szoruljon, nehézségbe kerüljön, ő ott legyen. Bárki hozzá forduljon segítségért, ő ne utasítsa vissza. Hogyan is lehetett volna Szent Miklós mindenkinek a mindene, ha nem veszi észre mindenkinek a szükségét? Nekünk is észre kell vennünk a másik szükségét, mert Isten és észreveszi a miénket. Segít! Nemcsak szentek küld a mi segítségünkre, hanem minden szükségünkben ott van!” – mondta ünnepi szentbeszédében az atya.

Minden eddigi évben ilyenkor jelenik meg a Szent Miklós Kilenced Füzetek könyvsorozat aktuális száma. Idén sem volt ez másképp. A kilenc hétig tartó lelkigyakorlat-sorozat összes prédikációját tartalmazó könyvecskének díszpéldányát Orosz Gábor atya kapta ajándékként, de bárki meg is vásárolhatta azt. A homíliáknak, a címei is utalnak arra, hogy elengedhetetlen a lelki felkészülés ebben a mai forrongó világunkban és szükségünk van lelki csendre, megnyugvásra, hisz pont ebben a zűrzavarban környékez meg bennünket leginkább a sátán és akar elfordítani a jótól: „Ő tudja, hogy már veszített”; „Zárjuk be a mészárszékot”; „Olyanok lesztek, mint”; „Miért Uram?”;,Távozz tőlem sátán!”; „Hit vagy babona?”; „Menj haza”; „Hitetlen és romlott nemzedék”; „Gyertek haza.” Ezeket nem elég egyszer meghallgatni, újra kell olvasni, át kell elmélkedni. Azoknak is akik nem lehettek jelen minden alkalommal, de azoknak is, akik folytatják karácsonyi készületüket.

A hívek a liturgia végén közösen mondták el a Szent Miklós Kilenced imáját, a megáldott kenyereket pedig (a mézeskalács ízű, Szent Miklós ikon-lenyomatával díszített és ízlésesen csomagolt szentelményt) az Árpád-házi Szent Piroska Nőszövetség osztotta ki. A köszöntések és himnuszok után miroválás és ereklye-csókolás következett. Három ereklyét is érinthettek, csókolhattak a hívek: Szent Miklós csontereklyéjét, amit Orosz Gábor atya nyújtott a hívek felé, a boldog román görögkatolikus püspökét, ezt Fischer Edvard, a román görögkatolikusok káplánja, valamint a máriapócsi relikviát, amit Ivancsó Sándor atya, a csengeri esperesi kerület esperese tartotta.

Szöveg: Pallai Béla, fotó: Márton Edit

Nyíregyházi Egyházmegye