Vízkereszt ünnepén, január 6-án Jézus Krisztus megkeresztelkedéséről és a Szentháromságnak ekkor történt kinyilatkoztatásáról emlékezik meg az egyház. Az ünnepet görögül epifániának, kinyilatkoztatásnak, ószlávul Istenjelenésnek nevezik, mert „a Jordánnál lévő jelenetnél teljessé vált az Isten kinyilatkozása. Megmutatta magáról a legtöbbet: Szentháromság, közösség, szeretetközösség, maga a megélt, tökéletes szeretet.” Az ünnep alkalmával Szabó Tamás pasztorális helynök atya gondolatait közöljük.
Fényes volt az előző ünnep, de még fényesebb a mai, énekeljük egyik ünnepi sztichiránkban. Rámutatva arra, hogy a vízkereszt ünnepének, még a karácsonynál is fontosabb tanítása van: egy új világ keletkezését ünnepeljük. Jézus Krisztus is ezzel kezdi el nyilvános tanítását: Isten országa elérkezett. Krisztus nyilvános fellépésével elkezdődik egy új világ, Isten országa. Jézus eljött, hogy a Teremtő és teremtett világ közötti harmóniát helyreállítsa.
A Jordánnál lévő jelenetnél teljessé vált az Isten kinyilatkozása. Megmutatta magáról a legtöbbet: Szentháromság, közösség, szeretetközösség, maga a megélt, tökéletes szeretet.
S a mai ünnep azt az örömhírt közvetíti felénk, hogy az Isten minket is meghív ebbe a szeretetközösségbe, bennünket is részesíteni akar az isteni szeretetből. A betlehemi események, a megígért megváltó megszületése már nem csak néhány ember: Mária és József, a napkeleti bölcsek, és a pásztorok öröme. Jézus tanítása, hogy elközelgett az Isten országa, immár minden emberhez eljut. Ennek az új világnak, az új teremtésnek fontos eleme a víz.
A vízkereszti történet emlékeztet minket a teremtés könyvének kezdő soraira: mikor a föld puszta volt és üres és Isten lelke lebegett a vizek felett. A világ teremtésénél és most az újjáteremtésénél is az első elem, a víz jelenik meg.
A víz megszentelődik az isteni, a krisztusi jelenléttől, s ez a megszentelés azt jelenti, hogy a víz újra vízzé válik, olyanná, amilyennek az Isten megteremtette: kegyelmet, isteni szeretetet kifejező, megjelenítő anyaggá.
Ezért szentelünk mi is vizet, hogy a szentelt víz által az isteni jelenlétet hangsúlyozzuk a világban; hogy a szentelt víz által kegyelemben részesüljünk; hogy lelkünknek, s egész lényünknek tisztító, éltető, felüdítő hatású legyen. S így jelenik meg a szenteltvíz, mikor egy tárgyat megáldunk, mert az immár több, mint használati tárgy: az Isten országában való részesedés hordozója. S így vígasztal minket egyházunk a temetéskor is, mikor a pap a koporsót, a sírt meghinti szenteltvízzel, hogy kifejezze: az elhunytat Isten országa veszi körül.
A Krisztusban megújuló világ, minket is folyamatos megújulásra biztat.
Ezért fordulunk ezzel a kéréssel a vízszentelési szertartásban az Isten felé: szentelj meg engem és a vizeket is, Üdvözítőm! Mert mi hiszünk a mai nappal meghirdetett Isten országában, s tagjává akarunk válni, hogy tetteinkkel, tanításunkkal és életünkkel is Isten országának törvénye szerint élvén, annak polgárai lehessünk. Már most és mindenkor és örökkön örökké. Ámen.
Szöveg: Szabó Tamás, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 | ||||
4 |
5 |
6 | 7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 | 13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |