Arra vagyunk teremtve, hogy az Isten gyermekei legyünk – vízkereszt a székesegyházban

A szertartásokat, a vízszentelést és a lítiát dr. Papp Tibor főhelynök atya végezte, akivel együtt imádkozott Szabó Tamás pasztorális helynök atya, a székesegyház parókusa, Orosz István Mokiosz beosztott lelkész, dr. Kruppa Tamás atya, valamint Miló Miklós nyugalmazott lelkipásztor, alszerpapi szolgálatot végzett Gánicz Tamás irodaigazgató és Zoltán György diakónus atyák. 

Szentbeszédét a főhelynök azzal kezdte, hogy rámutatott a székesegyház folyamatban lévő felújítása és festése során immár végleges formájában látható két falképre. Az oldalsó hajók boltozatában megtekinthető két jelenetre, mely Krisztus életének mozzanatait mutatja, s mindkét esetben az Atya bizonyságot tesz Krisztusról: amikor nyilvános működése kezdete előtt a Jordánban megkeresztelkedik, s az Atya szózatot hallatt fölötte; és Krisztus Urunk színe változásakor, a szenvedés előszobájában erősíti meg Krisztust az Úristen. 

Vízkeresztkor a Jordánba merülve, alászállva a vizekre Krisztus megmutatta, mennyire alázatos tud lenni az Isten – mondta az atya. Beáll a bűnösök közé, mert egységet akar vállalni velünk, meg akarja mutatni irántunk érzett szolidaritását. „De jó, hogy ilyen Istenben hihetünk, hogy egy ilyen istenarcot mutatott meg nekünk Krisztus” – lelkesült Tibor atya. Ez az Isten nem a magasságból akar lenézni ránk, onnan megítélni minket, hanem közénk jött, alászállt a mennyből – részletezte.

Ezt az alászállást már az előző ünnepen láthattuk, amikor kicsi gyermekként érkezik közénk. Most alámerítkezőként folytatja, majd nagypénteken viszi végsőkig ezt a folyamatot, amikor magára veszi bűneinket. Végül megmutatja a feltámadással, hogy nem a bűné az utolsó szó.

„Mennyit kellene Krisztustól tanulnunk, azt is, hogyan kellene nekünk egymást szeretni, a szó legszebb értelmében szolgálni és szolgálva szeretni” – biztatta a híveket.

Az ünnep az Isten igazi lényegére is rámutat, hiszen itt a teljes Szentháromság van jelen: az Isten nem egyedülvaló, hanem közösség. Ezért az Isten hasonlatosságára teremtett ember lényegéhez is hozzátartozik a szeretetközösség.

S a mai nap Jézusról is tanít: ő az Isten egyszülött fia. „Ahogy a teremtés kezdetén Isten lelke lebegett a vizek fölött, úgy lebeg most itt az újjáteremtő Lélek. Egy új teremtés veszi kezdetét Krisztussal, mert innentől egy teljesen más Istenben hihetünk, és egy teljesen más emberkép áll előttünk.”

„Ez az én szeretett fiam. – hangzik a kinyilatkoztatás, de ez ránk, emberekre is vonatkozik. Erre vagyunk teremtve: hogy az Isten gyermekei legyünk.”

S hogy hogyan válhatnánk Isten gyermekeivé – erre kérdezett rá a felolvasott evangéliumi szakasz is, melyet a főhelynök felidézett beszédében. Az ünnep elmondja mit kellene tennünk, milyen emberré kellene válnunk.

„Ma a megszentelt víz kegyelmét visszük el mindenhová. Ahogy Krisztus alászállt, megalázkodott és itt akart lenni velünk, úgy visszük ennek a szentleltvíznek a cseppjeit mindenhová. Ott lesznek e víznek cseppjei kereszteléskor, a jegyesek gyűrűjének szentelésekor, az otthon, a munkahely megáldásakor vagy a koporsó beszentelésénél. És végül ott van a feltámadáskor. Melyikünkhöz ilyen módon jut el ez a víz, nem tudjuk, de váljék mindannyiunknak a javára, a lelki üdvösségére.”

A vízszentelés szertartása után ezzel a szenteltvízzel adott áldást a jelenlévőkre az atya és mindenki vihetett otthonába is belőle. 

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye