A mai napon, február 20-án kezdetét vette a nagyböjti időszak. Tisztahétfőn dr. Ivancsó István atya gondolatait olvashatják.
A nagyböjt első hétfőjének szentírási (Lk 21,8-36) teljes mondanivalóját meg lehet érteni abból a két mondatból, amit keretnek tekinthetünk. Bölcsen akar vezetni bennünket az Egyházunk az Ünnepek Ünnepe, a szent húsvét felé.
Ezért az első mondat így szól: „Senki ne ámítsa magát!” (1Kor 3,18). Ne akarjunk a világ úgynevezett bölcsességéhez csatlakozni. Az ugyanis azt sulykolja belénk, hogy nem kell a böjt, nincs értelme, minek böjtölni… Inkább az élet teljes élvezetét kell megszerezni és megélni. De hát ez balgaság Isten előtt! És így nem tartozhatunk Jézus Krisztushoz (1Kor 3,23).
Hát akkor hogyan? Úgy ahogy a keret utolsó mondata megmondja: „Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt” (Lk 21,8,36). Hogy megmeneküljünk az elítéltetéstől, ezért kell mindkettő: a virrasztás és az ima. A virrasztásba mi belefoglaljuk a böjtöt, a böjtölést is. Ugyanis az ételben és az élvezetekben való megtartóztatás összpontosítja a figyelmet. A nagyböjtben pedig mindennél jobban Istenre kell figyelnünk. És akkor tudunk imádkozni is. Ne feledjük, feladatunk, hogy a böjtben többet imádkozzunk!
Ha ezt teljesítjük, akkor kérhetjük igazán tiszta szívből, hogy „mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól és szükségtől”. Hát nincs erre szükségünk? Dehogynincs!
Szöveg: dr. Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyháza Egygházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 | ||||
4 |
5 |
6 | 7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 | 13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |