Isten lelke vezérel bennünket – nagyböjti gondolatok

A nagyböjti utunkon második lépésként az istengyermekségünket emeli ki az Egyházunk (Mt 6,1-13). Azt, ami majd a feltámadásban teljesedik be, de amire készülünk, és aminek előízét a húsvét szent ünnepében is meg fogjuk tapasztalni.

„Isten lelke vezérel bennünket” (Róm 8,14). Mert az ő gyermekei vagyunk, és akarunk is mindig lenni. Hogy tényleg jogosan nevezzük Istent a mi Atyánknak. Ezzel együtt jár, hogy Fiának, Jézus Krisztusnak a testvérei és örökösei is vagyunk. Tehát osztozunk a sorsában. A földi élet szenvedéseiben is. Most, hogy a böjti időben vagyunk, ez különös hangsúlyt kap. Ámde a mostani szenvedés nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel (Róm 8,18), és ezért érdemes vállalni!

Az evangélium két területet említ, amely ebbe illeszkedik. Az egyik az alamizsna, vagyis a jótétemények. Az igazi böjt nem lehet nélküle. Valamiről lemondunk, és ez áldozattal jár. A hétköznapi gondolkodás szerint milyen jó lenne, ha dicséretet kapnánk érte! De Jézus nem ezt mondja, hanem azt, hogy titokban tegyük, mert a mennyei Atya úgy fizet meg érte (Mt 6,2). A másik dolog: az imádság. Aminek szintén bensőnek, bensőségesnek kell lennie. Ezért is mondja, hogy ne farizeusi módon végezzük. Sőt, a legbensőségesebben szólítsuk meg Istenünket: „mi Atyánk” (Mt 6,9). Íme, az istengyermekség újra!

Ha így állunk neki a böjtnek – márpedig még a legelején vagyunk –, akkor az tud örömteli is lenni. Isten fiainak dicsőséges szabadságában élhetünk (Róm 8,21). Különben csak a terhét fogjuk észrevenni.

Szöveg: dr. Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyháza Egygházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye