Lenten thoughts 4.

A nagyböjt elejére – amikor még csak az első lépéseket tettük meg a lelki küzdelmünkben – nagyon illik az a szentírási tanítás, amit ma kapunk az Egyházunkon keresztül (Mt 7,7-11).  Ez pedig mindkét szentírási szakasznak közös gondolata: a kérés. Bátran kérhetünk a mi Urunktól, mert meghallgat minket. Abban is segít, hogy a böjtöt minél jobban tudjuk végezni.

Szent Pál apostol egészen konkrét dolgot kér a római hívektől. Nem akármilyen anyagi dolgot, hanem annál sokkal fontosabbat. Imádságot kér (Róm 15,30). Szinte rimánkodik, amikor Jézus Krisztus és a Szentlélek szeretetére kéri őket, hogy imádkozzanak érte. De még fokozódik is a helyzet, mert nem önmagára gondol, amikor imádságot kér. Azért kéri, hogy az evangéliumot eredményesen tudja terjeszteni. Íme, az igazi apostoli lelkület! De nem feledkezik meg a viszonzásról sem, mert apostoli áldást ad rájuk (Róm 15,33). Ugye, merünk mi is imádságot kérni egymástól?

Jézus pedig az állhatatos imádságra buzdít. Kérjetek és „adatik nektek”, zörgessetek és „megnyittatik nektek” (Mt 7,7). Ez a szenvedő szerkezet (nyelvtani forma), amit már nem nagyon mernek használni a nyelvünkben, sokat mond. Mert nem azt mondja, hogy „kaptok” vagy „ajtót nyitnak nektek”, hanem „adatik” és „megnyittatik”. Amit nem emberek tesznek, hanem Isten cselekszik! S ez az evangéliumi szakasz is abban csúcsosodik, hogy a mennyei Atya jókat ad, sőt a legjobbakat (Mt 7,11).

Merjünk hát bátran kérni. És merjük a liturgiában is egyre tudatosabban mondani, gondolatban követni, hogy „kérjük az Úrtól”! A nagyböjtben különösen is fontos: „Bűneink és vétségeink bocsánatát és elengedését kérjük az Úrtól”! 

Szöveg: dr. Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyháza Egygházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye