Cselekvő szeretettel fordulnak feléjük: segítséget visznek a határ mindkét oldalára az egyházi szervezetek

„Az emberi jóság a békéből táplálkozik, mi a béke pártján állunk” – hangsúlyozza Szocska A. Ábel görögkatolikus püspök az orosz–ukrán háború kitörése óta folyamatosan. Ábel atya kárpátaljaiként különös figyelemmel kísérte a kint élők sorsát, az elmúlt egy évben többször is meglátogatta a beregszásziakat, az ungváriakat, s mint ismert, a Katolikus Karitász az egyik legnagyobb segélyszervezetként végig ott állt a bajba jutott emberek mellett a határ mindkét oldalán.

Aggodalom és szorongás

– Szívünkön viseljük testvéreink sorsát, a legnehezebb az a fajta tehetetlenség, amiben egy éve élnek mindannyian. Senki nem tudja megmondani, mikor lesz vége a háborúnak, mikor ér véget a szörnyűség, ami emberek ezreinek keseríti meg az életét. Ez a bizonytalanság állandó aggodalommal, szorongással jár, s bizony az emberek úgy érzik, kicsúszott életük irányítása a kezükből. Ugyanakkor, mint keresztény emberekben, ott van bennünk az Istenbe vetett hitünk, látjuk, hogyan állt a menekültek mellé a Jóisten, s szólított fel minket is az összefogásra, hogy segítsünk. Hálával tartozunk az Istennek, hogy erőt adott mindannyiunknak ebben a nehéz időszakban. A segítségnyújtás átalakult, a határ menti segítségpontok továbbra is működnek, de a barabási központban lecsökkent a forgalom, naponta 3-4 menekült érkezik, itt már nem kell olyan intenzitással dolgozni, mint a legelején, most inkább a közöttünk élő menekültek megsegítése került előtérbe, a karitászos munkatársak élelemmel, ruhákkal látják el őket, és sokuknak állást is kerestek az elmúlt hónapok alatt. – Nem könnyű az itt maradt, férjek nélkül érkező többgyermekes édesanyáknak egy idegen országban berendezkedniük, és sajnos egyre távolabb esik tőlük a remény, hogy egyszer hazaköltözhetnek otthonukba. A kárpátaljai területeken is sok a gond, a megsérült infrastruktúra miatt áramkimaradásokkal küzdenek, hogy megkönnyítsük mindennapjaikat, nemrégiben áramfejlesztő generátorokat vittünk Ungvárra, ahol napközben is sokszor vannak áramkimaradások, és egész Ukrajna területén bizonytalan időbeosztással és csökkentett óraszámban biztosított az áramszolgáltatás. Úgy látjuk, hogy a kárpátaljai egyházi közösségek egyfajta „szociális hálóként is működnek”, biztos pontot jelentenek az ott élők számára, adományokat nyújtanak, élelemmel, tárgyi eszközökkel segítik a családokat.

Összetartanak az emberek

– Fontos tudni, hogy idehaza a Katolikus Karitász sem állt meg az adománygyűjtéssel, sőt, kiterjesztette a törökországi és szíriai földrengés sújtotta területek megsegítésére is – mondta el a görögkatolikus püspök. Ábel atya kárpátaljai látogatásai során sokat beszélget a kint élő emberekkel, a háborús övezetből érkezőkkel. Mint mondja, a bajban összetartanak az emberek, félre tudják tenni a korábbi sérelmeiket, felebaráti szeretetből támogatják egymást, és ez nagyon szép gesztus, reméli, megtartják ezt a háború után is. – A szirénák hangját soha nem lehet megszokni, összerezdül, aki meghallja. Legutóbb Ungváron egy iskolát látogattunk meg, néztem a gyerekeket, s azon gondolkodtam, vajon milyen mélyen hagy nyomot bennük a háború. Látszólag élik a gyerekekre jellemző felhőtlen, álmokkal teleszőtt életüket, mert szüleik igyekeznek elhessegetni félelmeiket, aggodalmaikat, miközben viselkedésükben itt-ott fellehető a zavarodottság, a bizonytalanság. Számukra a legfontosabb védőbástya a család, amely minden nehézség ellenére megpróbál a gyerekei lelkével is törődni. – Püspökként abban is bízom, hogy ez a helyzet nemcsak egymással tanít meg minket együttműködni, hanem a Jóistennel való kapcsolatunkat is megerősíti, s ráébreszt arra, hogy emberi gyengeségeink közepette az Úr mindig ott van mellettünk, és számíthatunk rá

Szöveg: Kanalas Ottília/Kelet-Magyarország, forrás: szon.hu, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye