Parma fidei – Hit pajzsa díjjal tüntették ki a beregszászi Ortutay központot

22. alkalommal adták át a Parma fidei – Hit Pajzsa kitüntetést a kommunizmus áldoztainak emléknapja alkalmából február 25-én, a budapesti Párbeszéd Házában.

A díjat Gyurkovics Tibor Kossuth-díjas író író és Horváth Béla országgyűlési képviselő alapította 2002-ben olyan élő egyházi személyek elismeréseként, akik a kommunista diktatúra alatt is hűségesek maradtak hitükhöz, magyarságukhoz.

Az anyaországi díjat 24-én, pénteken Pavlics István érdemesült esperes, kanonok atya kapta meg, a határon túliak díját Ortutay Elemér (1916-1997) kárpátaljai görögkatolikus pap hitének elismeréseként az ő szellemi hagyatékát őrző és továbbadó beregszászi Ortutay elemér Görögkatolikus Központnak ítélték.

Az ünnepségen jelen volt Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter, Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, Martos Balázs Levente, az Esztergom-budapesti főegyházmegye kinevezett segédpüspökét (akinek jövő szombaton lesz püspökké szentelése), Demkó Ferenc munkácsi görögkatolikus helynök, a magyar esperesi kerület esperese, Marosi István, a beregszászi Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ igazgatója, Horváth Béla volt országgyűlési képviselő, a díj társalapítója, és az Ortutay család tagjai.

A díjátadón a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra alakult La mia Fonte Énekkar működött közre.

A résztvevők az ünnepség kezdetén egyperces néma csönddel emlékeztek meg az ukrajnai háború áldozatairól.

Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, a díj kurátora, a Hungary Helps jószolgálati nagykövete, majd Horváth Béla társalapító köszöntötte a résztvevőket.

Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter ünnepi beszédében emlékeztetett arra, hogy a mindenható Isten saját képmására teremtette az embert, aki értelemmel bír, tehát különbséget tud tenni a jó és a rossz között. „Szabadságot is kaptunk, hogy döntsünk, melyiket válasszuk. Minden értelem- és szabadságellenes eszme, mozgalom tehát Isten- és emberellenes. Sajnos a történelem során mindig is voltak ilyen eszmék, akik időről időre hatalomra kerülnek. Az ilyen eszméket csakis az Istentől kapott ajándék: a reményen és hiten alapuló szeretet képességével lehet túlélni. Még akkor is, ha ez rengeteg szenvedéssel és áldozattal jár. Ezért is fontos, hogy mindig emlékezzünk az olyan hazafiakra, akik erős hitükkel túlélték ezeket az eszméket. Ilyen volt Ortutay Elemér is, aki a legkegyetlenebb üldözés idején szolgálta Istent, hazáját és embertársait.”

A miniszter elmondta: Kárpátalján magyarnak lenni az elmúlt száz évben nem volt könnyű, a legutóbbi népszámlálás adatai alapján pedig kiderült: végveszélyben van a kárpátaljai magyarság. „Minden segítséget meg kell adnunk, hogy a magyar közösség ápolhassa hagyományait, és szerves része legyen a Kárpát-medencei magyarságnak. Ortutay Elemér atya példája álljon előttünk: mindig tehetünk valamit.”

„Ortutay Elemér atyát hitéért a szovjet hatóságok 25 év kényszermunkára ítélték. A hagyatékát őrző görögkatolikus központ nagy ajándék a magyarság számára, hiszen Elemér atya szellemiségét továbbadva, a magyarság megmaradásáért tevékenykednek.” – zárta beszédét Csák János.

Sajgó Szabolcs laudációjában Ortutay Elemér naplójából idézett: „Engem 1949-ben ítéltek el 25 évi, lágerben eltöltendő kényszermunkára. A magyar cserkészmozgalomban való részvételem, pláne hogy parancsnok is voltam, államellenes ténykedésnek számított, mert a gyűléseken a magyar Himnuszt is énekeltük, és »Horthy tanításának« voltam a továbbadója. De a csattanó az volt, hogy az államügyész feltette a kérdést: elismerem-e, hogy mindennap miséztem? Elismertem. Ergo, kiáltott fel bősz haraggal, a vádlott elismerte, hogy december 6-án, január 30-án és április már nem tudom hányadikán is misézett, tehát Horthy és Hitler névnapján, születésnapján és a hatalom átvétele napján... tehát, erkölcsileg támogatta a fasiszta rendszert és képviselőit…”

„Elemér atya annak az Ortutay családnak utolsó papja, akik két és fél évszázadon át mindig adott papot a kárpátaljai magyarságnak.” Befejezésként Szabolcs atya elmondta: noha a díjat élő személyeknek adják, Elemér atya hűséges tanúságtételének, példamutató életének, és az eltörölni kívánt kárpátaljai görögkatolikusság helytállásának elismerése.”

A díj átadása után Marosi István atya, a beregszászi intézmény vezetője mondott köszönetet.

„Ezt a díjat nem nekem kéne átvennem, hanem Elemér atyának, 128 szenvedő görögkatolikus papnak, 30 vértanúnak, akik közül többen jeltelen sírokban nyugszanak valahol a volt Szovjetunió területén, és 48 olyan papnak, akik titokban készültek a papságra és titokban szentelték fel őket Ortutay Elemér atya „egyszemélyes teológiáján. Ők a kárpátaljai görögkatolikus egyhát szentjei. Mindvégig kitartottak hitük mellett, továbbadták Krisztus tanítását a híveknek, mert hitték, hogy Jézus szeretete erősebb az ateizmusnál, s az erőszakkal bevezetett rendszereket le lehet győzni, túl lehet élni.”

István atya elmondta: Az Ortutay Központ a magyar egyházi és szellemi élet központja Kárpátalján. Elemér atya hite, lelki és szellemi ereje különleges példa minden kárpátaljai és minden istenkereső magyar ember számára, ezt a hitet és szellemiséget kívánjuk továbbadni.”

Az ünnepségen jelen voltak Ortutay Elemér atya családtagjai. Lánya, Mária köszönetét fejezte ki a méltatásért, és személyes élményeit osztotta meg édesapja elhurcolásáról.

„Nagyapámat 1945-ben tartóztatták le a kommunisták. Öt évvel később éhen halt Szibériában. Ma is előttem van a kép, ahogy 1949-ben elviszik édesapámat. Mindent elkoboztak tőlünk: otthont, munkát, vagyont. Édesanyámnak felajánlották, hogy ha elválik édesapámtól, visszaengednek bennünket Budapestre, de ő nemet mondott. A börtönben meglátogattuk édesapámat. Szívszorító volt látni. Szüleink nehezen, de miattunk visszafogták a könnyeiket. Édesapám hatalmas tudású és rendíthetetlen hitű volt. Ezt adta tovább gyermekeinek, unokáinak, híveinek.”

Zárásként a pénteken kitüntetett Pavlics István atya laudációját Martos Levente Balázs atya olvasta föl.

 „Gyűlölet szívemben nincs senki iránt. Akik megbántottak, nem haragszom rájuk. Akiknek esetleg személyem volt az oka, hogy nehezteljenek rám, azoktól bocsánatot kérek, hogy nem volt erőm vagy türelmem, hogy szeretetüket megnyerjem. Csak a szép dolgokra emlékezem. És hálát adok a Jóistennek, hogy a bajban nem roskadok össze, hogy erőm legyen hinni, kitartani, a reménytelennek látszó sötét éjszakában is.”

Ortutay Elemér

Szöveg és fotó: Király András

Nyíregyházi Egyházmegye