Lenten thoghts 7.

A böjt és az imádság mellett fontos a harmadik összetevője is a nagyböjti lelki küzdelmünknek, előre haladásunknak. Ez pedig a jótékonyság, régebbi nevén az alamizsnálkodás, ami inkább az anyagiakban megnyilvánuló segítségnyújtást jelenti. Márpedig lelki oldala is van ennek! A szentírási tanítás (Mt 18,10-20) is rávilágít erre.

Az apostoli szakasz elején áll, hogy „törekedjék mindegyikünk embertársa javára és épülésére” (Róm 15,2). Amint láttuk, a nagyböjt – illetve általában a böjt – harmadik szempontját teljesen lefedi: másoknak a nem anyagi segítését. Törekedni kell erre: egy hosszú böjti időszakon keresztül. A másik felé odafordulva kell ezt tenni! A szakasz záró mondata ugyanezt állítja szemünk elé: „Karoljátok fel tehát egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére” (Róm 15,7). – Persze, ez aközben, hogy saját magunkra is nagyobb figyelmet kell fordítanunk, még nagyobb erőfeszítést igényel. De mindenképpen fontos!

Az evangéliumi szakasz mai tanítása hasonlóképpen kezdődik: nem szabad megvetni a legkisebb társunkat sem (Mt 18,10). Sőt! Segíteni kell mindenkit. Mert Isten sem akarja, hogy bárki is elvesszen, mint ahogyan a századik juh után is utánamegy Jézus. A nagyböjtben is ugyanígy haladhatunk napról napra az embertárs lelki segítése terén. Emellett Jézus örök példát ad a testvéri feddésre is. A négyszemközti figyelmeztetéstől kezdve a kiközösítésig hosszú út bejárását állítja elénk. A lényeg az, hogy ne rontsunk első felindulásunkban neki a másiknak! Sokkal fontosabb lenne az ilyen – és minden más – emberrel a testvéri közösség kialakítása (Mt 18,20).

Érdemes megfontolni az előszenteltek liturgiájának sztihiráját, annak tanítását: „Testileg böjtölvén, atyámfiai, böjtöljünk lelkileg is”. Lelkileg: úgy, hogy embertársunk javára vagyunk általa. Akár a régies elnevezésű alamizsna, akár a lelkiekben megnyilvánuló jótékonyság révén.

Szöveg: dr. Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye