Lenten thoughts 14.

Az Isten kinyilatkoztatott tanítása, a Szentírás mindig előre és mindig felfelé irányítja a figyelmünket. Végső soron mondhatnánk, hogy az ég magasába, az örök élet felé. A mai szentírási tanítás is ezt igazolja. Mindkettőnek a végső kicsengése ez.

Az apostoli szakaszban azzal kezdi Szent Pál a tanításunkat, hogy munkálkodjunk az üdvösségünkön (Fil 2,12). Mert nem hullik az ölünkbe. Igaz, Isten akarja, de nekünk is tenni kell érte. Nem zúgolódással és ellenkezéssel, hanem elfogadva az Isten akaratát. Még akkor is, ha nem mindig, minden pillanatban tudjuk megérteni. De ha ragaszkodunk a Szentírás tanításához, akkor jó úton járunk, akkor a megdicsőülésben lesz részünk (Fil 2,16). Íme, a magasba jutás!

Jézus is erről tanít. A földi, vízszintes élet után meg lehet kapni a százszoros jutalmat, az örök életet (Mt 19,29). De hát ezért tenni is kell. Nem is keveset. Hitvallást: megvallani Jézust, hogy ő is megvalljon bennünket. Szeretni: mindennél és mindenkinél jobban Jézust. Ez ugyancsak az ő megvallását jelenti, vagyis azt, hogy senkit és semmit nem helyezünk eléje az életünkben. Keresztviseléssel: hogy zúgolódás nélkül tudjuk fogadni az élet nehézségeit. Persze, jó pillanatunkban azt mondjuk, hogy nincs is ezzel probléma. Ámde amikor eljön a próbatétel pillanata, akkor hogyan állunk hozzá? – Nos, ezért érdemes állandóan fölfelé tekinteni. 

Szépen szoktuk énekelni a Szent Liturgiában a pap énekére, hogy „Emeljük föl szívünket”, azt, hogy „fölemeljük az Úrhoz”. Érdemes a nagyböjt folyamán erre jobban odafigyelni, és a hétköznapokban is fölemelni szívünket-lelkünket az Úrhoz. Mert úgyis odafönt van a mi – igazi – hazánk (Fil 3,20).

Szöveg: dr. Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyháza Egygházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye