Aki hisz, köteles annak megfelelően élni – nagyböjti gondolatok

Micsoda különbség van a pogányság és a vallásosság között! De milyen nagy különbség van még a vallásos között is. Mi azt mondhatjuk a kinyilatkoztatás alapján, tehát nem egyszerűen a magunk kútfejéből, hogy a kereszténység az igazi vallás, sőt az egyetlen igazi vallás. A pogányság, az istentelenség pedig ezzel teljesen ellentétes. Már csak az erkölcsi normák miatt is. Miért kellene valakinek jól viselkednie, ha nem hisz Istenben, nem hisz a számonkérésben, nem hisz az örök életben? Aki viszont hisz, az köteles annak megfelelően élni is.

Erről szól a mai apostoli szakasz is. Arra szólít Szent Pál apostol, hogy Isten gyermekeiként éljünk (Ef 5,1). Ehhez az életformához pedig nem fér hozzá semmiféle kicsapongás, tisztátalanság és egyéb. Ugyanis a bálványimádónak – aki a mi felfogásunk szerint a pogányságba tartozik – nincs öröksége Krisztus és Isten országában. De a mi Urunk megadja nekünk, hogy úgy éljünk, mint a világosság fiai (Ef 5,8). Ha követjük a mi Krisztusunkat, aki maga a világ világossága!

A mai evangélium első része is erre buzdít. Legyen tiszta a szemünk, éljünk a világosságban (Mt 6,23). Aztán pedig azt tanítja, hogy bízzunk és higgyünk a gondviselésben. Ha nem tudjuk rábízni magunkat a bennünket végtelenül szerető Istenünkre, akkor nem különbözünk a pogányoktól (Mt 6,32). De azért az evangélium a józan tanítás talaján marad, és azt mondja „elsősorban” kell keresni az Isten Országát. Tehát nem teljesen mellőzni a saját törekvéseinket. Nekünk is meg kell tennünk a magunkét, csak nem szabad szenünk elöl téveszteni a gondviselő Istenünk segítő tevékenységét.

Ezek szellemében érdemes tudatosan úgy imádkozni, hogy önmagunkat, egymást, egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk. De előtte hogyan szól a szöveg? Minden szenteket említvén – tehát a segítségül hívásukkal! Amit saját magunk teszünk. Tehát igenis, tennünk kell: azt is, hogy említjük, vagyis segítségül hívjuk őket, és azt is hogy ráhagyatkozunk a segítségükre.

Szöveg: dr. Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye