Lenten thoughts 19.

Jól tudjuk, hogy a Szentírás az Isten kinyilatkoztatása az emberiség számára. Tehát nem emberi kitalálás, hanem Isten üzenete, amit a szent embereken keresztül közölt velünk. Ezért nagyon fontos számunkra a tanítása. Ez a tanítás olykor nagyon világos és egyértelmű, máskor pedig meg kell fejteni, értelmezni, magyarázni kell. A mai tanítás azonban teljesen világos.

Az apostoli szakaszban a híres Krisztus-himnuszról hallottunk, amit Szent Pál apostol a Filippiekhez írt levelében fogalmazott meg. Ennek végkicsengése az, hogy a mennyeiekhez és a földiekhez csatlakozva mi is térdhajtva, a legnagyobb tisztelettel forduljunk Jézusunk felé, imádjuk őt (Fil 2,10), mert élete áldozata árán megváltott minket.

Az evangéliumi szakasz is világos. Azért, mert Jézus a magvetőről szóló példabeszédét megmagyarázza a tanítványainak. Nem tett minden esetben így, nem mindegyiket magyarázta meg. De ezt bizonyára olyan fontosnak tartotta, hogy megadta a magyarázatot is hozzá (Mt 13,18). Így számunkra is világos. Jó helyet kell készítenünk a lelkünkben az Isten igéjének, hogy ne vesszen kárba, ne sorvadjon el, hanem meghozza a bőséges termését. S mi ez a sokszoros termés? Az, hogy életté váltjuk az Isten igéjét. Vagyis nem csak úgy meghallgatjuk, aztán megyünk is tovább, mintha mi sem történt volna.

Gondoltunk már arra, miért mondjuk, énekeljük az evangélium olvasása előtt és utána is, hogy „Dicsőség néked, Uram”? Hát éppen ezért! Megadja nekünk az Istenünk, hogy az életünket formáló tényező legyen a szent evangélium, illetve az összes szentírási tanítás. És ez válik a mi javunkra, Istennek pedig dicsőségére.

Szöveg: dr. Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye