A Szent Efrém Férfikar ősbemutatója az előszenteltek liturgiáján – interjú Bubnó Tamás karnaggyal

Mitől lesz kórusciklus egy szertartás?

Egy tematikájában és zeneileg összefüggő füzért kórusciklusnak nevezünk. Mivel egy szentmisének, Szent Liturgiának, szertartásnak állandó és változó részei vannak, egy erre írt darab, megzenésítés is kórusciklusnak minősül. Gondoljunk csak Rahmanyinov éjszakai virrasztására, ami tizenöt részre osztja az egész éjszakai virrasztást.

Tehát akkor egy szertartásra írt kórusműről van szó?

Így van.

Hogy lehet kórusművet írni egy szigorú dallamvilághoz igazodó keleti rítusú szertartáshoz?

Hát pontosan ez benne a nehéz. Nem tartom magam zeneszerzőnek, elsősorban előadó vagyok. Görögkatolikusságom okán korán megfogott a keleti dallamvilág, Rahmanyinov és a többiek művei – de avval mindig tisztában voltam, hogy olyan mértékű zenei vállalásokat, mint ezek a zsenik tudtak, azt én nem tudok tenni, mert én nem vagyok zeneszerző ilyen tekintetben. Amire viszont alkalmasnak érzem most már magam a sok-sok év zenélés után, az az, hogy belehalljak olyan dolgokat a liturgiába, amiket lehet, hogy nem mindenki hall úgy, vagy nem is hallanak.

Szigorúan kötött dallamú szertartásra kórusművet írni kicsit olyan, mint népdalt feldolgozni, amiről Bartók azt mondta: „Merem állítani, van olyan nehéz, ha nem nehezebb, mint egy nagyszabású eredeti mű megírása”. Miért? Mert ott van a dallam, amitől nem lehet eltérni, nem lehet elhomályosítani. A görögkatolikus szertartások dallamai pedig az egész egyházi év során szigorú előírást követnek. Ha ettől eltérnék, az már nem feldolgozás, hanem egy új mű lenne.

Az előszenteltek liturgiájára olyan feldolgozást írtam, ahol a dallamok minden egyes válaszban, énekben végig ott vannak, legföljebb nem a felső szólamban, nem az előtérben.

Foghatjuk ezt úgy föl, mintha több szólamot írt volna a meglévő dallamhoz?

Pontosan ez történt. A görögkatolikus liturgikus gyakorlathoz egyébként is hozzátartozik az egyszerű többszólamúság, vagyis a tercelés. Ez a többszólamúság inspirált engem, hogy új dallamokat írjak a meglévő, ősi dallamok mellé. Mert ennek a szertartásnak különös és archaikus dallama van. Nincs is ilyen más a mi egész liturgikus „repertoárunkban”. 

Miért pont az előszenteltek liturgiáját dolgozta föl?

Egész kis korom óta nagyon vonzódom ehhez a szertartáshoz. Amikor megszülettem, nem sok helyen ismerték. Szüleim Homrogdon a hatvanas években kezdték elterjeszteni kézzel írt szöveges kottákon. Ma is őrzöm ezeket. 7-8 éves lehettem, mikor felfigyeltem erre a furcsa dallamvilágú szertartásra. Sem a vecsernyére, sem az utrenyére, sem a Szent Liturgiára nem hasonlított. Megérintett ez a hihetetlenül drámai szertartás, az egyszerű, pár hanggal előidézett drámaiság. Egy tétel van csak, ami kilóg az egészből, de a feldolgozásomban ezt is igyekeztem az eredeti dallamvilághoz igazítani. 

Az áldozás utáni hálaadás?

Igen. Én is szeretném tudni, hogy ez az egy ének miért tér el teljesen a többitől. Talán egyszer volt egy kántor, akinek megtetszett, ezt énekelte áldozás után, és „ott ragadt.” Talán úgy gondolta, hogy az áldozás egy olyan felemelő pillanat, ami után érzelmileg megkönnyebbülünk, ezért énekelhetünk mozgalmasabb dallamot. Nekem ez még ma is furcsa, és minden alkalommal azt remélem, hogy majd most megértem, miért más, de eddig még nem sikerült rájönnöm. De mindegy is, ez a mi hagyományunk, de azért úgy „álltam bosszút” rajta, hogy olyan szövetbe öltöztettem, amiben a mozgalmasabb hangulata háttérbe szorul, és jobban belesimul így a szertartásba – de ezt majd a hívek eldöntik.

Született már kórusciklus az előszenteltek liturgiájára?

Konkrétan nem ismerek ilyet, de biztos. Vannak orosz feldolgozások, melyek egy-egy tételre korlátozódnak. Tizenöt éves koromban én is írtam ütőhangszerekre feldolgozást az „igazodjék föl”-re. Magával ragadott a felállás-letérdelés dinamikája, ezt tükrözték az ütős hangszerek. 

Hogyan született meg a kórusciklus?

Mint mondtam, gyermekkorom óta – zenei és lelki értelemben is – vonzott ez a szertartás, azonban kórusmű írására csak a 2020-as, covidból való felgyógyulásom után gondoltam. Nagyon beteg voltam, és a korom miatt nem voltak túl jók a kilátásaim. Ennek ellenére meggyógyultam, és hálaadásképpen is, novemberben elkezdtem megírni. Sajnos azonban még hónapokig gyenge voltam, abba is hagytam a munkát, de a szertartáshoz kötődő gyerekkori élményeim, és maga a tény, hogy van egy ilyen liturgiánk, sok erőt adott a folytatáshoz.

Mire számítson, aki meghallgatja az „ősbemutatót”?

Hálás vagyok a Jóistennek, hogy képes voltam ezt megkomponálni, majd mindenki eldönti, hogy tetszik-e neki, vagy nem. Megpróbáltam a legjobbat kihozni abból, amit most, ennyi idős fejjel tudok, meg ennyi zeneszerzői jártassággal, ami - mint említettem - nem olyan hatalmas. Továbbra sem a zeneszerzői megoldás érdekelt elsősorban, hanem az, hogy tudom-e ötvözni és kifejezni az előszenteltek liturgiájának hangulatát, a böjtöt, a bűnbánatot, a különös dallamot és az egész orosz-ukrán-bolgár zenei kultúrát. Tulajdonképpen ez lett volna a cél, hogy ez sikerült vagy nem sikerült, ezt majd a hívek eldöntik. Nyilván csak akkor mertem Fülöp atyának szólni, mikor azt éreztem, hogy sikerült. Fülöp atya megkérdezte, hogy érzem: jó lett-e, nem lett-e nagyon merész. Én ezt nem tudom megmondani. Szerintem nem lett merész – feleltem. Szem előtt tartottam, hogy az emberek imádkozni jönnek a templomba, és nem egy kortárs koncertet szeretnének hallgatni. Ugyanakkor azt a fajta végtelenül egyszerű feldolgozási módot, ami az egyszerű többszólamúságot jellemzi, teljesen mellőztem belőle. 

Igyekeztem zeneileg is követni a szertartás „szerkezetét”. Mert ahogy dramaturgiailag meg van „koreografálva”, az egész liturgia, az zseniális. Úgy indul, mint a vecsernye, és egyszer csak ott találjuk magunkat a szentség jelenlétében, hirtelen megváltozik minden, megáll a levegő.

A hívek pénteken bekapcsolódhatnak az éneklésbe, vagy ez most a kórus szolgálata lesz?

Ez a kórus szolgálata lesz. Az állandó részeket, az összes áment, és minden egyes tételt más hangnemben énekel a kórus, mert oda van kitalálva, ahol a Szent Efrém a legjobban szól. Úgyhogy elnézést kérünk a hívektől, de az éneklésbe most nem tudnak bekapcsolódni. Az állandó részeket a Szent Efrém Férfikar énekli, a változó részeket Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola jelenlegi és végzett kántor szakos hallgatói.

Liturgikus zenei szolgálatról beszélve szerencsétlen megfogalmazás a premier, de miért éppen Nyíregyházán lesz a bemutató?

Pontosan a liturgikus szolgálat mivolta miatt okozott fejtörést az „ősbemutató” helyszíne. De hogy az Úr útjai mennyire kifürkészhetetlenek, azt bizonyítja egy véletlen találkozás Szabó Tamás Nyíregyháza-belvárosi parókussal, aki megkérdezte, mit csinál éppen a Szent Efrém. Mondtam, hogy előszenteltek liturgiájára készülünk, csak még nem tudom, hol „mutassuk be”. „A nyíregyházi székesegyházban!” – válaszolta Tamás atya. Tekintve, hogy a templom nagyon jól szól (léptünk már fel itt), szeretnek itt minket, és csodaszépre festették a belsejét, örömmel fogadtam el a meghívást. Mivel a művet Fülöp atyának dedikáltam, ő fogja vezetni a szertartást. 

A szertartás 17.30-kor kezdődik a nyíregyházi Szent Miklós görögkatolikus székesegyházban, melyet Facebook-csatornáján élőben közvetít a Görögkatolikus Médiaközpont. 

Szöveg: Király András/Görögkatolikus Metropólia, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye