Nagyböjt negyedik csütörtökén dr. Ivancsó István atya gondolatait olvashatják.
A keresztény ember tudja, hogy napról napra gyarapodnia kell a jótéteményekben. Valójában olyan kötelezettség ez, amely minden emberre kellene, hogy vonatkozzék, nemcsak a keresztényekre. Vagy talán tényleg így is van? És szégyenkezhetünk, mert olykor a nem vallásosak, nem hívők még jobbak is nálunk? A lényeg azonban az, hogy nekünk elodázhatatlan kötelességünk a javulás, a jobbulás: a nagyböjtben különösen is, de máskor is. Hogy miben kell gyarapodnunk, azt a mai szentírási tanítás felvázolja.
Az apostoli szakasz elején Szent Pál apostol felsorol egy szép csokrot a lélek gyümölcseiből (Gal 5,23). Ha csak ezeket beépítenénk a lelki világunkba, máris jobbak lennénk! De tudja az apostol, hogy ezek erőfeszítéssel járnak. Nagyon hatásos: keresztre feszítjük testünket. Igen, mert a jóra való törekvés mindig ilyennel, erőfeszítéssel jár. Valahogy könnyebben megy az, hogy rosszak legyünk, mint az, hogy jók. De fel nem adhatjuk!
Az evangéliumi szakaszban pedig Jézus a talentumokról szóló példabeszédben tárja elénk, hogy munkálkodni kell. Előbbre kell jutnunk. Azt mindenki tudja, hogy a talentumok az Isten által belénk ültetett jótulajdonságokat jelenti. S itt is ugyanaz a helyzet, mint az előzőekben: gyarapodni kell a jóban! Mert ha csak elrejtjük azt az egy talentumunkat (Mt 25,25), akkor semmit nem tettünk a jó, a jobbulás, a javulás érdekében. Íme, itt a példabeszéd értelme, és itt a nagyböjti feladatunk tömörítése!
Kérjük liturgiánk könyörgésével a jókat és hasznosokat a lelkünknek, hogy valóban gyarapodni tudjunk a jóban, most, a nagyböjtben különösen is, de egyébként is, életünk minden napján.
Szöveg: dr. Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 | ||||
4 |
5 |
6 | 7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 | 13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |