Már napok, hetek teltek el az idei ifjúsági gyalogos zarándoklatunk óta, melyen több mint 550 fiatal érkezett meg Máriapócsra, az Istenszülő kegyképéhez, mégis még mindig nagyon sokat beszélünk, nosztalgiázunk és örömmel tervezgetünk élményeinkből fakadóan. Miért? A kérdés szinte megválaszolhatatlan… hasonlóan ahhoz, miért is kapcsolódnak be évről-évre egyre többen egy olyan „eseménybe”, melyhez számos lemondás, igazi kitartás, látszólag sok bizonytalanság tartozik. Miért? A kérdést válaszolja meg mindenki saját magának, hiszen a nagy „miértekhez” hasonlóan ez is igen személyes, melyhez rá kell hagyatkoznom a bennem lakozó Lélek szavára.

Saját válaszomat talán két fogalomban foglalhatom össze: Isten és embertapasztalatot kínál ez a zarándoklat (is). Mindenekelőtt folyamatos istenközelséget, ahol a nap huszonnégy órájában bőrömön is megtapasztalhatom az Isten jóságát, hűségét, gondviselését, egyszóval szeretetét. Megérezhetem őt a sok imában, az igazán szép szertartásokban, ahol a fiatalok éneke sokáig megmarad fülünkben is szívünkben egyaránt, de észrevehetem Őt a személyes beszélgetésekben, a minket körülvevő világ csodálatos szépségében, és sorolhatnánk még… Ő figyeli lépéseinket és megerősíti életünket! Igazi embertapasztalatban is bőven lehet részünk, hiszen egymásra való odafigyelés, türelem és áldozathozatal nélkül talán elindulni sem érdemes. Ötszázötven fiatal előzetes próba nélküli összecsiszolódásáról van szó! Ez a sokrétű embertapasztalat világa, melynek során kiderül, hol állok a „nagyvilágban”. Azonban nemcsak az együtt zarándoklókról szerezhetek tapasztalatot, hanem a zarándokokat befogadó egyházközségekről, papokról és segítőikről, a települések jószándékú lakóiról is. Végeredményben ez is istentapasztalat!

Talán ezért beszélünk még mindig oly sokat az idei zarándoklatról! Köszönet a többszáz zarándoknak és a minket befogadóknak ezekért az élményekért!

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum