Lenten thoughts 27.

Milyen jó, hogy mindig meg tudunk újulni! Mindig meg tudunk tisztulni. A mi Urunk az ő kegyelmével ezen munkálkodik. Nekünk csak bele kell kapcsolódnunk az ő tervébe. De mindenképpen munkálkodnunk kell rajta, mert magától nem jön, nem valósul meg.

Szent Pál apostol erre buzdít a mai apostoli szakaszban. Ne éljünk úgy, mintha pogányok lennénk, lelkileg eltompulva (Ef 4,19). Hallgassunk a mi Urunkra, Krisztusra. Sőt: újuljunk meg gondolkodásunkban, vessük le a régi embert és öltsük fel az újat. Igen, ez a keresztény életforma, a keresztények által bejárandó út: elhagyni a rosszat és tenni a jót. Szóval, ha akarjuk, mindig meg tudunk újulni. Csak rajtunk múlik, ne feledjük!

Az evangéliumi történet is megmutatja, hogy meg lehet újulni, meg lehet újítani az életet. Az a nagyon bűnös nő, akinek nagyon sok bűne volt, bűnbánattal járult Jézushoz. A megtisztulás, a megújulás reményével. Jézus pedig a farizeusok értetlenkedése ellenére is megtisztította a bűneitől. „A hited megmentett. Menj békével” (Lk 70,50). Nem a törvény betűjét nézte, hogy szóba se lenne szabad állnia vele, hanem megadta neki a megújulás lehetőségét. De azért, mert a nő maga akarta, amikor a bűnbánt könnyeit hullatta, a megújulás olaját „pazarolta” Jézusra.

A nagyböjtben még van időnk a megújulásra. Persze, máskor is kell hogy legyen, de most különösen is. Kérjük a mi Urunktól: a bűnbánat útjára taníts engem, Üdvözítőm! Mert meg akarom újítani az életemet, meg akarok tisztulni bűneimtől, hogy a dicsőséges feltámadásban minél teljesebben részesülhessek.

Szöveg: dr. Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye