Lenten thoughts 32.

Mi mindent gyűjtünk? Vagy ha visszagondolunk eddigi életünkre, mi mindent gyűjtöttünk. És mi az igazi érték belőlük? Mi az, ami megmarad, de úgy igazán? Ugye, tudjuk, hogyan kellene erről gondolkodnunk. Hiszen a földi és anyagi dolgok itt maradnak utánunk a halálunk után, csak az igazi értékeket, a lelki értékeket vihetjük magunkkal az örök életbe.

Ha átgondoljuk Szent Pál apostolnak azt a tanítását, amit ma hallottunk, akkor egyértelmű, hogy mit érdemes gyűjteni. Azt a kegyelmet, amiben Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesülhetünk (Ef 4,7). Már pedig Krisztus nem fukarkodik a kegyelem osztásában. Nekünk kell kitárulkoznunk előtte, hogy minél teljesebben befogadjuk. Érdemes minél többet gyűjteni belőle. Hogy Krisztus mértéke szerint teljes emberekké váljunk.

Az evangéliumi szakasz ellentétes példával hívja fel a figyelmünket arra, hogy mit gyűjtsünk. A példabeszédbeli ember csak az anyagiakra gondolt (Lk 12,18). Azok begyűjtése után pedig már úgy gondolta, nincs több dolga, nem kell sem tovább munkálkodnia, sem dolgoznia, elég lustálkodnia, mert más úgyis „mindene” megvan. Igen ám, de Isten mércéje egésze más. Világosan, a legteljesebb egyértelműséggel neki szegezi a kérdést, hogy kié lesz mindaz, amit felhalmozott. A végén pedig megmondja, hogy Istenben kell gazdagodni (Lk 12,21).

Ennek szellemében kell tehát gyűjtögetnünk. Gyűjtsük az igazi értékeket: a jóságot, a szeretetet, a belőlük fakadó cselekedeteket, és akkor nem kell félnünk a számonkérést idején!

Szöveg: dr. Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyháza Egygházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye