A nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházban is ünnepelték Krisztus Jeruzsálembe való bevonulását. Az emberek pálmaágakkal várták, s mint győztes hadvezért köszöntötték egykor Jézust. A megszentelt barkaágakkal mi magunk is váljunk az Ő győzelmének jeleivé – hangzott a biztatás virágvasárnap.
A székesegyház megtelt ünneplő hívekkel április 2-án. „Ma a győzelem ünnepét tartjuk” – Orosz István Mokiosz székesegyházi beosztott lelkész ezzel a gondolattal kezdte prédikációját Krisztus Jeruzsálembe való bevonulásáról elmélkedve.
Hiszen Jézust a győztes hadvezéreknek kijáró módon várták és köszöntötték az emberek: akik ott vannak körülötte, azoknak eszükbe jutnak a próféciák, érzik, hogy valami készül – mondta az atya.
De ez a győztes király, hadvezér szamáron, az egyszerű emberek igásállatán, alázatosan vonul be. Alázatosság jelzi, hogy ez a győzelem más lesz, mint amire sokan vártak. Erre emlékezünk, s mi is részesei vagyunk a történetnek. Krétai Szent András buzdítását idézte fel: pálmaágak helyett magunkat mutassuk be. Vagyis úgy éljünk, hogy aki lát minket, annak a győztes Jézus Krisztus jusson az eszébe.
Ez a nap megfelelő arra, hogy eltöprengjen mindenki azon, vajon így éljük-e az életünket. Vajon van-e bennünk remény, megbocsátás, figyelmes szeretet, együttérzés? – segítette az önvizsgálat szempontjaival a hallgatókat.
A győztes közösségéhez való tartozás két oldalát mutatta be: azt, hogyan lelkesülünk a győzelemért, de azt is, hogy éppen a győzteshez való tartozásunk miatt kritikát is kaphatunk. Jézus Krisztus szavai világosak, mit vár el azoktól, akik egy közösségben akarnak vele lenni: aki nem veszi fel keresztjét. nem tagadja meg önmagát, az nem méltó hozzám. A nehézségek, kritikák oldalát az olvasott evangéliumi szakasz szereplőinek példája által szemléltette az atya: Lázár és Mária segítségével. Van, akit zavar a győztes, így azok is, akik a győztes mellé állnak. Szent Pál arra ösztönöz, hogy örüljünk az Úrban, de a kritikus hangok megkérdezhetik: ugyan minek örülsz a válság, a szükség közepette?
A vigasztalást azokban a válságos pillanatokban találhatjuk meg, amikor segítségül hívjuk Őt, mikor már nincs remény, mikor azt gondoljuk, nincs tovább: mert ekkor a győztes Krisztus megjelenik, és erőt ad mégis a folytatáshoz.
„Éljünk úgy, hogy aki ránk néz és megismer minket, keresztényeket, azt lássa: mi a győzelemnek vagyunk a jelei.” – zárta gondolatait Mokiosz atya.
A szertartást dr. Papp Tibor főhelynök atya végezte, Polgári Bence és Orosz István Mokiosz atyák koncelebrálásával, Gánicz Tamás irodaigazgató, diakónus atya szolgálatával, valamint Szocska A. Ábel megyéspüspök jelenlétében és áldásával, aki a liturgia végén megszentelte a barkaágakat és a miroválás során mindenkivel személyesen találkozott.
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 | ||||
4 |
5 |
6 | 7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 | 13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |