Lenten thoughts 37.

Az emberi okoskodás nem azonos Isten bölcsességével. Mi jobbára csak földi keretek között tudunk gondolkodni. Be van határolva a tudásunk is. Istené viszont végtelen. Ő átlátja a mindenséget, bennünket is: múltunkat, jelenünket, jövőnket. Valamennyit elleshetnénk belőle, hogy a múltunkból tanulva a jelenben jól éljünk, hogy ez a jövőnket munkálja.

A mai apostoli szakaszban Isten bölcsességéről hallottunk. Ami nem is csupán önmagában létezik, hanem kiárad ránk is, megdicsőülésünket szolgálja. Mert Isten ilyen! Az ő túlcsorduló szeretetét élvezhetjük életünk minden pillanatában. Persze, ahhoz nem úgy kell viselkednünk, mint ahogyan a „világ fejedelmei” (1Kor 2,8), akik keresztre juttatták Jézust.

Inkább a bűnös asszonyt kell követni, aki szembeszáll az emberi bölcselkedéssel, és Jézusra pazarolja a drága illatszert (Mt 26,7). Mert ezt a szeretetszolgálatot előre, Jézus temetésére teszi. Mindenképpen jót tesz vele. Nem úgy, mint Júdás, aki ismét másként bölcselkedett. Anyagi hasznot akart húzni a barátja elárulásából is! De még utána is azon morfondírozott, hogy hogyan szolgáltassa ki Jézust (Mt 26,16).

Gondoljunk bölcsen a jövőnkre! Munkálkodjunk ennek érdekében. Hiszen ha jól megfontoltan éljük az életünket, akkor megkapjuk azt, amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív föl nem fogott (1Kor 2,9). Ez a végleges húsvéti örömbe való beletorkollás!

Szöveg: Dr. Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyháza Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye