Kisbúcsú Szatmárnémetiben

2019-ben kapott Szent Miklós-ereklyét a szatmárnémeti egyházközség, így azóta a főoltárban őrzött csontereklyén kívül, az ikonosztáz alapképén látható, a templom védőszentjét ábrázoló ikon előtt is ereklye díszeleg, előtte örökmécs jelzi, hogy nemcsak decemberben van szükségünk égi pártfogóra, még csak nem is az egyházi útmutató szerinti csütörtöki napon, de szinte az év minden napján, így különleges tisztelettel májusban is. Ezzel a gondolattal vezette be prédikációját a többgyermekes búcsúi szónok, és egy példaértékű családi emléket osztott meg a búcsúünnepre összegyűlt híveknek. Az immár szinte 70 személyes hagyományos családi Mikuláson az a szokás ugyanis, hogy decemberben a mikulási ajándékosztás nem egyszerűen adok-kapok, egymást megtisztelő szokás. A szülők a megajándékozottaknak üzenetet is írnak, hogy megérdemli avagy nem a kapott ajándékot, olykor jó és rossz tulajdonságokat is leírnak, az egész év folyamán tanúsított magatartást, viselkedést is bemutatva, s ezt a Mikulás minden jelenlévő előtt fel is olvassa, így még különlegesebbé téve az ünnepséget.

Szent Miklós alakjának bemutatásán keresztül Lacus atya azzal folytatta, hogyan válhat az ember ma is a hitnek szabályává, a béketűrésnek példányképévé és az önmegtagadásnak tanítójává, ahogyan azt az ünnepi tropárban is megénekeljük. Miként lehet a ma embere ezeknek az erényeknek a birtokosa, hogyan élheti meg ezeket a mindennapokban, mert nem lehet egynapos ünnepre korlátozni a karácsonyi ünnepkörben az ajándékozás szentjére való emlékezést.

A Szent Liturgia végén miroválás és ereklyecsókolás volt, majd az Árpádházi Szent Piroska Nőszövetség tagjai Szent Miklós-kenyeret osztottak a híveknek. Az idei Szent Miklós ikonját ábrázoló, mézeskalácsot Durkovics Erika egy féltve őrzött, családi recept alapján különleges, fahéjas változatban készítette el az ünneplő híveknek.

Szöveg: Pallai Béla Fotó: Magyari Thomas

Nyíregyházi Egyházmegye