Szaporán igyekeztünk a csípős hidegben. Barátom, aki a vonatban felejtette egyik kesztyűjét, azon elmélkedett, ahelyett, hogy kellemesnek érezné jó puha báránybőrbundájának melegét, csak a kínzó fagyást érzi mezítelen maradt kezén. Az ember mindig kevésbé veszi észre a sok jót, mint a kis rosszat!
- Igen – válaszoltam , így van ez testileg, de lelkileg is. Hiába vesz körül fény, szeretet és rajongás, ha csak egy kis sötét folt marad lelkiismeretünkön, jobban érezzük annak gyötrelmét, mint a sok örömöt, amiben élünk.
Ne hagyj mezítelen foltot lelkiismereteden, kár lenne, ha miatta nem éreznéd az élet szépségét!
Szenthelyi-Molnár István: Emberek! Az élet szép!
ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / HETI GONDOLATOK
VISSZA A TETEJÉRE