Michael W. Banach apostoli nuncius: A Jézus iránti szeretet a feltámadás népéhez illik – ünnepi homília

1. Bevezetés

Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy ma délelőtt Önökkel lehetek a Nyíregyházi Egyházmegye Máriapócsi Kegyhelyre szervezett egyházmegyei zarándoklatán. Köszönöm szépen püspöküknek, Szocska Ábel püspök atyának a kedves meghívást, hogy ezt a különleges napot veletek tölthetem.

Valóban boldogsággal és lelkesedéssel tölt el, hogy a pápa személyes képviselője lehetek Magyarországon. Mert ez az, amit egy apostoli nuncius tesz: ő képviseli a pápát. A "nuncius" szó a latin "hír" szóból származik; az "apostoli" pedig azt jelenti, hogy az apostoloktól, pontosabban Szent Pétertől származik; és azt is jelenti, hogy küldött. Az apostoli nuncius tehát az az érsek, akit a pápa küldött, hogy a pápa, Szent Péter utódjának hírét, azaz szavát elvigye az adott országba, a püspökökhöz és mindannyiunkhoz. Ezért ma egy egyszerű üzenettel fordulok önökhöz; ez Ferenc pápa üzenete, az üzenet, amelyet néhány héttel ezelőtt itt, Magyarországon hirdetett.

Isten szeret titeket! És Isten meg akarja mutatni nektek szeretetét és irgalmát! Ez egy egyszerű üzenet, de micsoda üzenet!

Magyarország számára valóban áldás, hogy az országot különleges szálak fűzik az utolsó pápákhoz. Magyarország azon kevés országok egyike, ahol Szent II. János Pál kétszer is járt; és 1991-ben itt Máriapócson is végzett Szent Liturgiát. A mai napig Magyarország az egyetlen ország, amelyet Ferenc pápa kétszer látogatott meg. Ezek a látogatások annak a különleges gondoskodásnak a jelei, amelyet a pápa, Szent Péter utóda tanúsít az Önök nemes országa iránt.

Ferenc pápa szeretné biztosítani Önöket lelki és atyai közelségéről és imáiról. Szeretné, ha tudnátok, hogy Isten szeret benneteket, és hogy Isten meg akarja mutatni nektek megbocsátását és irgalmát. És azt akarja, hogy növekedjetek a hitben - az ebbe a szeretetbe és irgalomba vetett hitben, valamint katolikus hitetekbe.

2. Hagyni, hogy Isten ereje átalakítson bennünketű

A Szent Liturgia szentírási olvasmányai valóban gazdagok! Nemcsak fontos epizódokat tartalmaznak a születő egyház életéből, hanem sok inspirációt nyújtanak Krisztus követéséhez ma is, a 2023-as évben.

Az Apostolok Cselekedeteiből vett olvasmány tartalmazza az első említést a vasárnapi keresztény liturgiáról, a hét első napjáról, amelyet a keresztények az Úr napjaként ünnepelnek, mivel ez volt az a nap, amikor Jézus feltámadt a halálból. Összegyűlnek, hogy megtörjék a kenyeret, ezt a kifejezést az első keresztények gyakran használták az Eucharisztiára. Az Ószövetségben már kialakult bibliai minta szerint, és a feltámadt Jézus emmauszi példáját követve az Egyház az Eucharisztia liturgiája előtt az Ige liturgiáját ünnepli - először az Úr szavát hallgatja, majd a vele való eucharisztikus közösséget élvezi. Ezután Pál először hosszan tartó homíliát tart, éjfélig beszél, tekintettel arra, hogy másnap elutazik.

Lukács humorral mutatja be a Eutichuszról szóló beszámolót, noha a halálba zuhanása meglehetősen ijesztő lehetett. A szöveg kiemeli az emeleti szobában lévő sok lámpást: ezek az olajjal töltött edények hőt és füstöt is termeltek, ami álmosságot okozhatott. Eutichusz fiatalember volt, és a neve azt jelenti, hogy „szerencsés”. Ahogy egy fiatalember szokta, leült az ablakpárkányra, és miközben Pál tovább beszélt, mély álomba merült. Elnyomta az álom, és lezuhant a harmadik emeletről. Nem volt meglepő ennek eredménye, hogy amikor felemelték, már halott volt. Pál reakciója Illés és Elizeus prófétákra emlékeztetett, akik mindketten úgy támasztottak fel egy fiút a halálból, hogy ráfeküdtek a holttestére. Pál rávetette magát a halott fiúra, átölelte, és azt mondta a csoportnak, hogy ne ijedjenek meg, mert élet van benne. Hogy a fiú valóban halott volt-e, vagy csak halottnak tűnt, nem derül ki csupán ebből a kijelentésből. Mivel azonban ez nagyon hasonlít ahhoz, amit Jézus mondott Jairus halott lányáról: „Nem halt meg, csak alszik”, Lukács valószínűleg arra számít, hogy az olvasói rájönnek, hogy a fiú valóban meghalt, és Pál ölelésével visszahozta az életbe. Miután Eutichusz újjáéledt, Pál visszament az emeletre, megtörte a kenyeret és evett, folytatva a liturgiát, amelyet a fiú leesése szakított meg. Mivel a csodák az evangélium igazságát és üdvözítő erejét tanúsítják, a fiú feltámadása felejthetetlen bizonyságot tesz Pál igehirdetésének hitelességéről.

Pál példát mutat arra, hogy Isten az igével és a szentséggel egyaránt táplálja népét, először tartalmas tanítással erősíti meg megtérőit, majd együtt ünnepli velük az Eucharisztiát. Ahogy akkor, úgy ma is,

az Egyház életereje megköveteli, hogy a Szent Liturgiában az emberek Isten Igéjének és Krisztus Testének asztalán keresztül kapjanak alapvető táplálékot az értelem, a szív és az akarat számára. Bár elutasítás vagy akár üldöztetés is lehet a következménye annak a gyakran nehéz erőfeszítésünknek, hogy tanúságot tegyünk Jézusról, mi is számíthatunk Isten erejére. Ha a halottakat fel lehet támasztani, akkor bizonyára a megkeményedett szívek is megmozdulhatnak, és az emberek élete is átalakulhat Isten rajtunk keresztül munkálkodó ereje által.

Pál csodálatos példát ad arra, hogy ne hagyjuk, hogy bármi megzavarjon bennünket, amikor kitartóan folytatjuk az Isten által ránk bízott küldetésünket.

3. Hagyni, hogy a Lélek vezessen bennünket

Az evangéliumban megtudjuk, hogy Isten benne működő szeretete által Jézus megígéri, hogy ad nekünk egy másik Vígasztalót. (Ezt szószólónak, ügyvédnek is fordíthatjuk.) Azért mondta, hogy „egy másik”, mert ő maga volt az ügyvéd, de hamarosan már nem lesz fizikailag a követőivel, és ez a másik ügyvéd fogja folytatni Jézus munkáját. Az eredeti görög kifejezés (amit magyarul általában vígasztalónak fordítunk) modern kifejezéssel élve a közbenjáró, a vádlott tanúja, a védőügyvéd, a legjobb barát és a bajban lévő vigasztalója kombinációját jelenti. Azonban a Lélek továbbadásának talán legmegfelelőbb szimbóluma az együttérzés és a szeretet ölelése és a kezek egységben való összefogása.

A Szentlélek, a szeretet legjobb ajándéka, amelyet Isten adhat nekünk, mellettünk áll, megvigasztal, amikor kérjük, segít a nehéz időkben, és szót emel értünk, amikor szükségünk van rá. A Szentlélek nagyon gyakran csendesebb, egyszerűbb és segítőkészebb, mint azt egyesek hiszik.

A lelki élet teljesége, minden szentség az Atyától jön Jézuson keresztül a Szentlélek működése által. Időről időre, ha van bennünk annyi érzékenység, tudatosulhat bennünk, hogy mi történik, amikor valóban megosztjuk egymással a Lelket.

A Lélek jelen van a közös kedvességünkben, az egymás iránti szeretetteljes törődésünkben és az együttérzés kifejezéseiben.

Néha azonban félünk ezektől a megható élményektől, nem tudjuk, hogyan kezeljük az érzelmeket, amelyek gyakran kísérik őket. Más szóval, néha olyan kötelékekbe zárjuk a Lelket, amelyeket nehéz megtörni. A Lélek eljövetele azonban mindig akkor történik meg, amikor eléggé szeretjük Istent ahhoz, hogy megtartsuk parancsolatait.

Világunknak éppúgy szüksége van ma is a szeretet fegyelmére és a Lélek életére is, mint a tanítványoknak, akikhez Jézus szólt. Ezért jöttetek most zarándokként ide. Sokak életét érintik fájdalmasan megromlott kapcsolatok, összetört álmok, csalódások, testi és lelki betegségek és gyötrelmes bűntudat. Tudatnunk kell ezekkel az emberekkel, hogy nem kell egyedül maradniuk fájdalmukban.

Egy olyan világban, amely a könnyű utat akarja választani, hogy csendben maradjunk és ne izgassuk fel magunkat, nekünk magunknak is szükségünk van a Lélekre. Ne legyünk tehát kicsinyesek, ha a Lélek befogadásáról van szó, és életünk tanúságtételével adjuk Őt tovább másoknak. A mai szentírási olvasmányok arra hívnak bennünket, hogy éljünk és tegyünk tanúságot Jézusról. Miért? A Jézus iránti szeretet a feltámadás népéhez illik.

4. Következtetés. Engedni, hogy Mária, az Egyház és a hit anyja magával ragadjon bennünket

Van valaki, aki megmutatja, hogyan alakíthatja át életünket Isten rajtunk keresztül ható ereje, valaki, aki megtanít minket arra, hogy ne legyünk gyenge szívűek. Ő az, akinek ez a máriapócsi kegyhely szentelve van; ő az, akihez ma elzarándokoltatok. Ő Mária, „a legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénk, az Istenszülő és mindenkor szűz”.

Ferenc pápa első „A hit világossága” című enciklikáját, egy Máriához intézett imával zárta. Ezt az imát most mindannyiótokhoz intézem, kérve a Szűzanya, az Egyház Anyja és hitünk Anyja közbenjárását, aki karjaiban tartotta az emberré lett Isten Irgalmát:

Ó, Anyánk, segítsd hitünket!
Nyisd meg hallásunkat a szóra, hogy felismerjük Isten hangját és az ő hívását.
Ébreszd föl bennünk a vágyat, hogy elhagyva földünket és befogadva az ő ígéreteit, kövessük az ő lépteit.
Add, hogy megérintsen bennünket az ő szeretete, hogy mi a hittel meg tudjuk érinteni őt.
Segíts, hogy teljesen ráhagyatkozzunk, higgyünk az ő szeretetében, főként a szorongatás és a kereszt óráiban, amikor a hitünknek érettebbé kell válnia. Ültesd el hitünkbe a Feltámadott örömét.
Emlékeztess minket, hogy aki hisz, soha nincs egyedül.
Taníts minket Jézus szemével látni, hogy ő legyen a világosság utunkon. S hogy a hit e világossága egyre növekedjék bennünk, mindaddig, amíg el nem jön az alkony nélküli nappal, aki maga Krisztus, a te Fiad, a mi Urunk!

Úgy legyen! Ámen!

Fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye