CCIT - Konferencia Prágában

Olyan nemzetközi összefogásról beszélünk, amely önmagát egy „baráti és szabad légkörben működő szervezetként” definiálja. Nem törekszik nagyságra, sem számban, sem egyházi jelentősége érdekében, de szervesen az Egyház szolgálatában működik. Igyekszik megőrizni sajátos küldetését a cigányság melletti elköteleződésében, ill. elkötelezettségét mindazok iránt, akik mindig is a társadalom peremén éltek és élnek, de az evangélium számára fontosak. A szervezetnek nincs tulajdona semmilyen jogcímen. A CCIT tagjai a másokkal való együttműködésre számítanak, mások jóakaratának és befogadásának függvényeként élik meg céljukat, egységüket. Meggyőződésük, hogy egy Atyának vagyunk gyermekei, ezért mindannyian testvérek vagyunk, cigányok és gádzsók, akik a cigányokkal együtt kívánjuk végig járni a remény keresésének, az élet melletti döntésnek, az igazságosság hirdetésének és a bizalomnak útját". (Új Hajtás megfogalmazása)

2023-ban ban Prágában zajlott a szervezet éves találkozója, amelyen húsz országból százharmincheten vettek részt. Magyarországról tizenketten utaztak a cseh fővárosba. Odaúton a csapatépítésre, visszafelé a hallottak-látottak kiértékelésére fordítottak gondot.

A szokásos éves visszatekintés a közösség munkájára ezúttal bőségesre sikerült, mert az elnöki tisztséget 10 éven át betöltő, és most leköszönő Claude Dumas személyes és hálatelt beszédje – természetesen – tágabb időszakot érintett. Helyébe többségi szavazással az olasz Cristina Simonelli lép.

A konferencia légköre szeretetteljes és barátságos volt, az előadások azonban kőkemények, szókimondóak. Különösen Fabrizzio Mandreoli, börtön-pasztorációban munkálkodó fiatalember mutatott fel új szempontokat, és Marian Drahos atya beszélt nyíltan arról, hogy a mai fiatalok számára Egyházunk nem elég vonzó. A konferencia mottója sem könnyű mondat: „A válság és a kiszolgáltatottság, mint a változás forrása”.

Kiscsoportokban, előre megadott szempontok mentén, irányítottan zajlott a beszélgetés az előadások témájáról. Érdekes gondolat, sőt, önvizsgálat tárgya volt: milyen válaszokat ad a roma és nem roma közösség a válsághelyzetekre, s ebből tovább lépve a jelenlévők személyesen tudtak-e épülni, közösségben pedig együtt keresni válaszokat. Nagy kérdés volt, hogy amikor a válsághelyzet megoldására törekszünk, tiszteljük-e egymást eléggé…

Az előremutató beszélgetések, és a közös imádságok mellett elfért egy oldottabb este is: minden ország megkínálta a többieket saját nemzeti ételével-italával. Sokszínűség és egység – egyidejűleg van jelen katolikus egyházunkban, s jó, hogy a jelenlévők ezt megtapasztalhatták.

Jövőre irány Lyon!

Szöveg és fotó: Orosz István Imréné

Nyíregyházi Egyházmegye