A dicsőséges előhírnök próféta, Keresztelő Szent János fejvétele napján (augusztus 29.) jeles ünnep helyszínéül szolgált a pocsaji görögkatolikus egyházközség több mint két és fél évszázados temploma. E nap délutánján először a nagyközség és az egyházközség életében egyaránt ökumenikus találkozóra került sor Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök, miskolci apostoli exarcha, és Siluan Manuila, a magyarországi román ortodox egyházmegye püspökének részvételével. A találkozón jelen volt a nagylétai esperesi kerület papsága, valamint a környékbeli ortodox parókusok is.

A két főpásztor érkezését követően román ortodox alkonyati istentiszteleten (vecsernyén) vett részt a szép számban összegyűlt közösség: az istentiszteleten a papi teendőket dr. Origen Sabău körösszegapáti esperes-parókus látta el. Az ortodox ekkléziológia szerint ugyanis az Eukharisztiához nem kötődő szertartásokon, így például az alkonyati szolgálaton a püspök sohasem „elnököl”, csupán „jelen van” a trónon, vagy a klirosznál állva, s ezeket a szolgálatokat a papok végzik.

A többszólamú vecsernye mindannyiunk szívét megérintette: a község idősebbik korosztályának egy része pedig többé-kevésbé még értette is a szövegeket, hiszen nem is oly rég a pocsaji görögkatolikus iskolában hol románul, hol magyarul folyt a tanítás, ezzel párhuzamosan pedig a templomi szertartások nyelve is. Persze az itt lakók Bedőhöz hasonlóan egy sajátos, ún. „bihari nyelvjárást” használtak, mely sok helyen eltér az irodalmi román nyelvtől.

A vecsernyét követően a két főpásztor tanítását hallgattuk: Siluan püspök kifejezte örömét, hogy e találkozó megvalósulhatott, s meglátása szerint a testvéri közeledés jó irányba halad az ősi bizánci rítus „idősebbik”, ortodox és „fiatalabb”, keleti katolikus ága között. Valóban, ez kicsiben is lemérhető: Siluan püspök már nem először vendége a pocsaji templomnak, hiszen tavaly decemberben két romániai település (Tomesti, Faget) csoportjaival e nemzetiség szokásaihoz híven közösen nálunk kolindáltak („kántáltak”), így is elősegítve karácsonyi készületünket. Buzdító szavai szívhez és lélekhez egyaránt szóltak: ez a találkozó – szavai szerint – azért jöhetett létre, mert mély értelmű alapja pontosan ez: itt szív a szívvel, lélek a lélekkel találkozik, mely szép kifejezője a legfontosabbnak, Isten iránti szeretetünknek, melynek végső célja keresztény életünk beteljesedése, az átistenülés („theószisz”).

Kocsis Fülöp megyéspüspök kezdő szavai a találkozások fontosságáról szóltak, arról, hogy olykor felszínes emberi találkozásaink mellett léteznek mély, igazi, bensőséges találkozók is. Azt is megemlítette, hogy Siluan püspökkel való kapcsolatuk már a dámóci monostori évek alatt szépen elindult, s amint akkoriban ők türelmesen végigimádkozták a magyar nyelvű nagycsütörtöki szertartást, most ugyanolyan buzgalommal imádkoztuk mi velük ezt a román nyelvű vecsernyét. Püspök úr az egyházak közötti ökumenikus kapcsolatokra rávilágítva külön kiemelte a szerzetesség jelentőségét: a „tudós” teológiai vegyesbizottságok mellett a szerzetesség mindig különleges, gyümölcsöző munkát végzett és végez napjainkban is nem csupán a katolikus-ortodox, hanem a világvallások közötti párbeszéd viszonylatában is.

A püspöki tanító szavak után az egyházközség helyettes lelkésze mondott köszönetet a szervezőknek, valamint megújuló templomtornyunk támogatóinak. A találkozásokra visszatérve azt is megemlítette, hogy az ortodox-katolikus dialógus igen fontos állomásai a magasszintű teológiai disputák mellett ezek az „alulról” szerveződő, közös imádságon alapuló kötetlen baráti találkozók, melyek úgyszintén szilárd alapokat adhatnak ősi örökségünk, a bizánci tradíció mélyebb feltárásában és megértésében.

Végezetül Kecskés Gyula, Pocsaj nagyközség polgármestere köszöntötte a meghívottakat, és beszámolt e találkozó már régóta dédelgetett vágyáról, mondhatni sokéves „történelméről”. Saját gyermekkori tapasztalatát is megemlítve fogalmazta meg: itt a templomban, keresztségünkkel kezdődik az élet, s itt is végződik, és milyen csodálatos hogy nemcsak külön-külön, hanem együtt, ökumenikus távlatokban is tudjuk dicsérni az élet kezdőjét és bevégzőjét, a teremtő Istent.

Az ünnepi imádságot a templomkertben közös agapé követte, mely a román ortodox hagyomány szerint kalács, bor és üdítőitalok fogyasztását jelenti. Így, közvetlen beszélgetés keretében is találkozhatott püspök és hívei, helybeliek és e községből elszármazottak egyaránt. A templomkerti találkozót kisebb állófogadás kísérte a püspökök, a papság és a meghívott vendégek részvételével.

„Szenteld meg azokat, akik házad ékességét szeretik, dicsőítsd meg őket isteni erőddel, és ne hagyj el minket, kik benned bízunk”. Az amboni imádság szavaival fejezzük ki köszönetünket az ünnepséget szervező Önkormányzatoknak és mindenkinek, aki jó szívvel, akár fizikai, akár lelki felajánlással segíti e templom megszépülésének első, lassan befejezett fázisát.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum