Prayer for the Synod in Máriapócs

Két egyházmegye hívei és intézményi dolgozói, ellátottjai, szerzetesei, papjai és főpásztorai is jelen voltak május 31-én Máriapócson azon az imanapon, melyet a katolikus püspökök határoztak meg az ország két nemzeti kegyhelyén Luis Marín de San Martín püspök atyának, a püspöki szinódus egyik altitkárának kezdeményezésére.

A máriapócsi programot a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye, valamint a Nyíregyházi Egyházmegye közösen valósították meg. A köznevelési intézmények és szociális intézmények Balkánytól Kisvárdáig, Nyírlugostól Nyíregyházáig, Nagykállótól Ajakig – sokfelől képviseltették magukat néhány delegálttal. Az idősebb korosztály mellett diákok is jelen voltak az eseményen, a szerzetesek közül a kamiliánus és orsolyita nővérek voltak a kegytemplomban. A találkozó célja a szinódus sikeréért való közös imádkozás volt, valamint az, hogy hálát adjanak a szinódusi folyamat eddigi eredményeiért.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi püspök lorettoi litániát végzett a kegyoltárnál, majd elmondta gondolatait a szinódusról, melynek lényege a közös úton való haladásunk. Hogy ne tévesszük szem elől a célt és segítsük utunk közben embertársainkat, akikkel találkozunk: ebben ad példát mindannyiunk számára Mária, égi édesanyánk, aki arra hív, hogy be tudjuk fogadni Istent.

Ferenc püspök gondolatai után Kocsis Márk a debreceni Szent József Gimnázium tanára a szinódus jelentőségéről és erejéről tett tanúságot, egyúttal a Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség fiatal felnőttek csoportjának szinódusról megfogalmazott véleményét is képviselte. Arról az élményéről is beszélt, amikor Szent Péter utóda 11 ezer magyar fiatallal – köztük ő is – találkozott. A kegykép előtt szentségimádást tartottak és szentségi áldásban részesültek a jelenlévők.

Rövid szünetet követően görögkatolikus szertartás következett: paraklisz Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök vezetésével.

Prédikációját a felolvasott evangéliumi szakaszból kiindulva kezdte: Mária és Erzsébet találkozásához hasonlíthatnánk a két testvéregyház mostani találkozóját is - mint mondta. Majd Jézus tanítványaihoz intézett szavait idézte: Kinek tartotok engem? (Lk9,18) A szinódusi út nemcsak az egymás iránti szeretetgesztus kifejeződése, hanem ennek a kérdésnek is egyfajta megválaszolása. Amikor a Szentatya által összeállított kérdésekre válaszolunk, képet kapunk önmagunkról, az egyházról – s ha csupán ezeket az önreflektív kérdésfelvetéseket válaszoljuk is meg, (de ettől persze sokkal több mindent ad nekünk, katolikusoknak ez a folyamat - biztosított mindenkit) már megérte, hogy elindultunk a szinódusi úton.

Végül Szécsiné Kristóf Júlia tanúságtétele hangzott el, aki a kálmánházi egyházközség képviselőtestületének tagjaként az egyházközség fiatal családjait fogta össze a szinódusi kérdések kapcsán.

Júlia a szinódusi találkozások gyakorlatát és következményeit tárta a hallgatók elé: azt az örömteli eredményt, hogy a rendszeres szinódusi találkozók óta sokkal több fiatal család vesz részt aktívan a közösség életében. Vagyis Kálmánházán megvalósult a szeretetközösség, részvétel, küldetés: a szinódus kulcsmotívumai.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye