Rókahegyi megemlékezés Trianon gyászáról és a nemzet összetartozásáról

A rókahegyi görögkatolikus templom udvarán lobbant fel 20 óra 23 perckor a láng, az összetartozás tüze. A hívek és a vitézek együtt ünnepeltek. Az volt az előzetes kérés hozzájuk, hogy mindenki hozzon egy darab fát vagy egy gallyat, amivet a tűzre téve ténylegesen is megmutatjuk összetartozásunkat.

Pontosan a megadott időpontban gyújtottuk meg a tüzet. Nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklése után István atya, a templom papja tartott megemlékező beszédet. Felidézte, hogy iskolás korunkban nem tanulhattunk Trianon borzalmáról, még beszélni sem volt szabad róla. Mára megváltozott a helyzet, nyíltan elmondhatjuk fájdalmunkat: országunk területének kétharmados megcsonkítását, népességünk jelentős részének elveszítését. Arról is beszélhetünk, hogy bennünket ért a legnagyobb veszteség, mert a kilenc görögkatolikus püspökségből mindössze egy maradt (Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Délvidék elveszítésével), a tíz százalékot meghaladó görögkatolikus hívekből egy százaléknyi sem maradt. Ámde nemcsak keseregnünk kell, mert megérezhetjük magyarságunk életerejét. A súlyos csapásból is életre keltünk. Ma pedig azt nézzük, hogy összetartozunk! Igaz, hogy a haza szent földjét határok kerítik és korlátozzák, de a nemzetet nem!

Bárhol is éljen valaki a nagyvilágban, a tizenötmillió magyar tagjának érezheti és tudhatja magát: összetartozunk! Azért imádkozunk, hogy ez így legyen, így maradjon, a jövőben is így valósuljon meg.

A késő estébe nyúló, jó hangulatú, nemcsak Trianonról szóló beszélgetések után zárult az ünnepi megemlékezés, melyből a vitézek is aktívan kivették a részüket.

Forrás és fotó: Nyíregyháza-Rókahegyi Görögkatolikus Egyházközség

Nyíregyházi Egyházmegye