A kedves öreg Zsiga bá’ hosszú éveken át úgy töltötte magányos karácsonyát, hogy vidám lakomát szerzett az erdő kis állatainak. Szeretett kirándulni, hátizsákját telerakta dióval, mogyoróval, és nekivágott a Börzsönynek. Amíg be nem alkonyult, járta az erdőt és szórta a finom csemegéket a mókusoknak. Amikor a kis keresztig eljutott, meggyújtott egy gyertyát, noha protestáns ember volt, s letérdelve mondta el azt az imát, amit édesanyjától tanult. Azután hazaballagott, majd békességgel lefeküdt.
Egyszer azt mondta: - Nem hiszem, hogy valaha valakinek olyan szép karácsonyai lehettek mint nekem voltak éveken át.
Gyökössy Endre - Magunkról magunknak
HERE YOU ARE: SPIRITUALITY / WEEKLY THOUGHTS
BACK TO TOP