Érintő - vasárnapi gondolatok Dr. Mosolygó Marcell atyával

Mt 6,22-33

Krisztusban Kedves Testvérek!

Ebben az evangéliumi szakaszban visszatérő refrén a „ne aggódjatok” (25.; 27.; 28. és 34. versek) felszólítás. Aki csak ezt olvassa, talán félreérti azt, amiről Jézus beszél. Két dolgot kell ehhez tudni. Az egyik, hogy az itt felsoroltak – étel, ruha – olyan dolgok, amelyek az egyházzal szembenálló pogányoknak a legfőbb gondot jelentették. De azt is tudnunk kell, hogy Jézus szegény embereknek hirdette az örömhírt, akiknek a megélhetés mindennapi gondjuk volt. Olyannyira, hogy az egyszeri vagy kétszeri kenyérszaporítás számukra az Isten országa földi eljövetelét jelentette azonnal. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Jézus nem hirdet belenyugvást a sorsba hallgatóinak, akik valóban szegények, kiszolgáltatottak, jelentős számban rabszolgák voltak. Ha ilyet hirdetett volna, akkor meg se hallgatták volna. Inkább az aggodalmaskodást akarja megszüntetni, amely semmit sem segít. Sőt az aggodalom, a nyomorúság átélése, még lebénítja az embert. Ahelyett, hogy valamit tenne sorsa javításának érdekében, csak aggódik.

Az Istenben bízó és az aggodalmaskodó szegény között az a különbség, hogy az utóbbi nem nyert semmit, de még az Isten iránti bizalmat is elveszítette.

Az őskeresztények földi értelemben nem voltak gazdagok sem Palesztinában, sem pedig a hellén világban. Hitük azonban vonzotta a gazdagokat is az Istenbe vetett bizalom miatt. 

Modern világunkban az emberek hasonlóan kiszolgáltatottak, mint régen. Akinek lakása és hűtőszekrénye van, csak addig érzi magát biztonságban, amíg lakását fenn tudja tartani, és hűtőszekrényét meg tudja tölteni. De mi az? – Talán egy heti biztonság, csupán! Sokaknak nincs tartalékuk, vagy ha van némi pénzük, azt könnyen elveszíthetik a háborús infláció és a kereskedelem határtalan nyereségvágya miatt. Környezetünkben sokan állandóan aggódnak. Ettől nem lesz tágasabb a lakásuk, de szorongással telik meg az életük. Mivel világunkban mindent az ember alkotott, minden viszonyt emberek alakítottak ki, ez az aggodalom könnyen csap át gyűlöletbe. A XX. században sokan éltek meg abból, hogy a szegények aggodalmából gyűlöletet termeltek, és a felkorbácsolt gyűlölettel gazdagokat, népcsoportokat pusztítottak el. A szegénység azonban megmaradt. A gyűlölet nem hozta meg a várva-várt mennyországot. A szegény emberek a gyűlölködés közben elveszítették a hívő bizalmat, és anyagi kizsákmányolás után még lelkileg is kizsákmányoltak lettek. Sokan úgy érzik, fölösleges a dolgaikba, a jövőjükbe belekeverni az Istent, majd megoldják maguk a problémát.

Jézus tanítása nem henyélésre buzdít, hanem bízó tevékenységre. A sült galamb nem repül a szánkba. Amikor azt a hitet is elveszítjük, hogy Isten személyesen gondoskodik rólunk, mindent elveszítünk, szegény kisemmizett hitetlenek leszünk, akik megtagadjuk azt, aki mindvégig segíteni akart nekünk. A jólét nem szünteti meg az aggodalmat, és nincs az a földi gazdagság, amely bízó hitet adhatna! Aki kifosztva anyagi biztonságából még az aggodalom lelki láncait is magára veszi, rossz vásárt csinál. Néha nehéz hinni abban, hogy Istennek maradt helye az emberek által berendezett világban. Ferenc pápa látogatásával, nyitottságával és beszédeivel erről igyekezett bennünket meggyőzni. Bölcsesség kell hozzá, hogy napi gondjainkon túl lássunk és megértsük üzenetét.

Urunk Jézus nem éri be azzal, hogy nyugtatja szorongó pszichénket. Azt tanítja, hogy szívünk megnyugtatásához nem elég tudnunk arról, hogy Isten gondunkat viseli, hanem radikális döntést kell hoznunk az életünkben: teljes szívvel az Úrnak kell szolgálni, és mindenekelőtt keresni kell Isten Országát és annak igazságát. Hiszen éppen a megosztott, kettéhasadt szív termeli ki magából az újabb és újabb kételyeket, félelmeket, szorongást. Isten elveszi bűneinket és félelmeinket, de csak ha bűnbánatot tartunk és szent elhatározással egészen átadjuk magunkat neki. Ámen.

Szöveg: Dr. Mosolygó Marcell, fotó: hu.efferit.com

Nyíregyházi Egyházmegye