Érintő – vasárnapi gondolatok dr. Mosolygó Marcell atyával

Lk 1,39-49.56

Magyarországon régi szokás szerint július 2-án ünnepeljük Szűz Mária látogatását Erzsébetnél. Mivel ezekben a napokban kezdődnek az aratási munkák, és a katolikus magyarság minden munkáját a Szűzanya oltalma alatt végezte, ezért Sarlós Boldogasszonynak nevezték el az ünnepet. Hazánk északi vidékein (Nógrádban) az ünnepen fölvirágoztak egy széket, és a ház elé állították, hogy ha arra járna a „nehézkes Mária”, legyen hol megpihennie.

Sarlós Boldogasszony napján az aratók misét hallgattak, mialatt szerszámaikat a templom falához támasztották. A pap megáldotta az aratókat és szerszámaikat. Ezután tiszta ünnepi ruhában vágtak a búzatáblában egy rendet, majd hazatértek ünnepelni, és másnap fogtak hozzá igazán a nagy munkához.

Mária Gábriel főangyaltól tudta meg, az angyali üdvözletkor, hogy idős rokona, Erzsébet áldott állapotban van. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban Erzsébet segítségére lehessen, aki Keresztelő Szent Jánost hordta a szíve alatt. A távolság kb.140 km, 3-4 nap karavánút abban az időben. A “hegyekben” lévő judeai város a hagyomány szerint a Jeruzsálemtől nyugatra, 8 km-re Ain-Karin. “Sietett”, mert örülni akart a kegyelemnek, amiben rokona részesült, és közölni akarta saját kegyelmét. 

Szent Erzsébet a Szentlélek hatására ismerte fel a természetfeletti valóságot. Lukács evangéliuma az öröm evangéliuma: mindenki ujjongó örömmel tör ki, aki megismeri az örömhírt. Jelen esetben a meg nem született Keresztelő János is felújjong. Szent Erzsébet elmondja az “Üdvözlégy”. második részét. Szűz Mária boldog, mert hitte, hogy Isten valóra váltja igéretét. Mária nem rejtheti el az örömhírt. Vinnie kell másoknak is. Ha a keresztény valóban rátalált a hitben élete örömére, akkor másokkal is meg akarja osztani hitét, másokat is boldoggá akar tenni. Mária arra tanit sietségével, hogy a szeretet nem lassú, hanem készséges, azonnal segít. 

E mai ünnep tartalma az a három hónap, amit Mária Erzsébet és Zakariás házában töltött, egészen Keresztelő Szent János születéséig. Szoros értelemben Mária és Erzsébet, illetve a két magzat, Jézus és Keresztelő János találkozását és János megszentelődését ünnepeljük. Mária és Erzsébet találkozásakor Erzsébet betelt Szentlélekkel, méhében megmozdult („repesett”) a magzat.

A boldogságos Szűz Mária hitét nem lehet eléggé csodálni. Erzsébet első csodálója Máriának. Az Egyház géniusza a Szentlélek azt akarja, hogy mi is ilyen Mária-csodálók legyünk. És hogy a csodálat által mi is hitet fogjunk, mint ahogy a tűz közelében tüzet fog minden. 

– Mert hogy is volt? A Szűz Anyában is élt egy Messiás–kép. Ő akiről azt énekeljük, hogy “a templom szentélyében nevelkedett”, olvasta vagy hallotta Izaiás próféta jövendőlését: ”Gyermek születik nekünk, és fiú adatik nekünk, és az ő vállára kerül a fejedelemség. Igy fogják hívni: Csodálatos, Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke fejedelme.” (Iz 9,5) Imádkozta a zsoltárt: “Uralkodni fog tengertől tengerig, a nagy folyótól a föld határáig. A puszta lakói leborulnak előtte, ellenségei megcsókolják a földet.” (72 Zs.8-9) Bevilágított neki is Izaiás látomása: “Szája vesszejével megveri az erőszakost, ajka lehelletével megöli a gonoszt.” (Iz 11,4) Minden szóban emberi arányokat kinövő Fölség és minden fordulatban történelmi erőket mozgató hatalom rejlik. És ezzel a világot megmozgató Messiással lép vérségi kapcsolatba, mint édesanya. Mindennek garanciája pedig egy angyaljelenés tűnékeny pillanata vagy egy látomás szinte álomszerű ihlete.

Az ószövetség emberét Isten közelléte mindig félelemmel töltötte el. Gedeon az angyal-jelenésre így reagál: ”Jaj nekem Uram, Istenem! Vajon miért láttam szemtől szembe az Úr angyalát?” (Bir 6,22) Minden jámbor zsidóban benne égett Mózes félelme, mert Isten látványa annyira rettenetes volt, hogy még Mózes is azt mondta: “Félelem és rettegés fog el.” (Zsid 12,21). És ha ez a félelem el is tűnt az angyal biztatására, az Isten belépését a világba mindig nagy események jelezték. Mária is imádkozta: “A tenger látta ezt és futott, a Jordán visszafordult. A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a kis bárányok (114Zs 3-4). Vagy ”Az Úr szava tűzes villámokat szór (29Zs 7), és mindezekből semmi sincs, csak egy most fogant sejt észrevétlensége.

Mi panaszkodunk Isten távollétéről életünkben. Sokszor mozdulatlannak tűnik bennünk: nem hökkent meg minket Isten belépése életünkbe. Nem borzolja föl érzéseinket közellétének tudata. Olyan mozdulatlannak látszik minden bennünk is. A világban is. Az elmúlt hetekben hétköznapokon sok katolikus templomban voltam szentmisén, és nagyon fájt, hogy a legtöbb helyen egy kezemen meg tudtam számolni azokat, akiknek fontos volt a Jézussal való személyes találkozás. A napi szentáldozás. Van-e fontosabb esemény életemben, mint hogy Máriához hasonlóan “Krisztoforosz”, Krisztushordozó vagyok? Pedig mennyien vagyunk nyugdíjasak? De sokat hallottam magyarázatul, hogy miért nem járnak templomba? – Majd ha nyugdíjas leszek, akkor bepótolom! Tudunk-e ebben a nagy kiábrándultságba olyan nagy hitet beállítani, mint amilyen az Istenszülőé volt? – Honnét vette ez a kis názáreti leány azt a megrendítően nagy hitet, hogy tudjon, merjen akarjon Istenbe kapaszkodni és szavaira építeni?

Erzsébet észrevette a Szent Szűznek ezt a nagy hitét. Ha mi is észrevesszük, elcsodálkozunk, és a csodálatunk talán magával ragad egy nem emberi garanciákra és tapasztalatokra épített ingatag hitre; de az Istennek adott, Istenre épülő, isteni garanciájú hitre.

Hadd fejezzem be Szent II. János Pál imájával, amit az örvendetes rózsafűzér második titkához fűzött: „A látogatás misztériuma az öröm titka. […] De mi ennek az örömnek a rejtelmes, rejtett forrása? – Jézus. Mária már megfoganta Őt a Szentlélek által, s Jézus már most megkezdte küzdelmét a félelem, az aggodalom, a szomorúság – a bűn ellen, az embert leginkább megalázó rabszolgaság ellen.

Szép szeretet Anyja, imádkozz érettünk! Taníts meg minket arra, hogy úgy szeressük Istent és testvéreinket, ahogyan te szeretted őket. Add, hogy a másik iránti szeretetünk még türelmesebb, jóakaratúbb és tiszteletteljesebb legyen… Örömünk forrása, imádkozz érettünk!

Ámen.

Szöveg: Dr. Mosolygó Marcell, fotó: orthodoxmonasteryicons.com

Nyíregyházi Egyházmegye