Főiskolai díjazottak 2023-ban

2023-ban az év katekétája díjat Simonné Czentye Anikónak ítélték oda.

Simonné Czentye Anikó 2000-ben a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán magyar nyelv és irodalom tanári, a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolán pedig hittanári diplomát szerzett. Két gyermek édesanyja. Diplomái megszerzése után folyamatosan részt vesz a hitoktatás és a hitre nevelés munkájában mind egyházközségében, mind pedig a Nyíracsádi Szent Piroska Általános Iskolában.

Az elmúlt 10 évben diákjai minden évben bejutottak az Országos Görögkatolikus Hittanverseny döntőibe, ahol mindig helyezéseket, többször első helyet értek el. A Görögkatolikus Tudásolimpián diákja szintén első helyezett lett. A Hajdúdorogon megrendezendő HAGIT-on a liturgikus ismeretek versenyt ebben a tanévben is az ő tanítványai nyerték meg az előző évekhez hasonlóan.

Egyházközségében segíti a parókus munkáját az elsőáldozásra való felkészülésben, szervezi a közösség gyermektáborait, kirándulásait. Hittanosait igyekszik bevonni az egyházközség programjaiba. Rendszeresen viszi tanítványait gyalogos- és kerékpáros zarándoklatokra.

2023-ban az év pap-katekétája díját Stefán Zoltán szirmai parókus kapta.

Stefán Zoltán 2007-től parókus Miskolc-Szirmán. Miskolc legifjabb templomának szentelése Szent András apostol tiszteletére 2011. novemberében volt.

Szirmán egy általános iskola van, melynek fenntartója időközben a Református Egyház lett. Így immár heti két hittanóra várja évfolyamonként a görögkatolikus gyermekeket, melyeket a parókus tart. Stefán Zoltán feladata volt még az előző tanévig jó tíz éven át a Fáy András Görögkatolikus Technikum és Szakgimnáziumban a hitoktatás és gyóntatás. Örömteljes eseményként élte meg Zoltán atya az iskola diákjai közül többeknek is a keresztelését, vagy az ott végzett tanulók gyermekeinek keresztelését.

Nagyvárosi szokás szerint sok szülő gyermekét nem a lakóhelye szerinti iskolába íratja, hanem választ a különböző képzést nyújtó, vagy munkahelyéhez közeli, illetve egyházi iskolák közül. A szirmai egyházközséghez tartozó gyermekek is 8-10 általános iskola tanulói, akik ha saját intézményükben járnak is hittanórára, élő kapcsolatuk – szüleikkel együtt – az egyházközséggel, templommal nem biztos, hogy kialakul. A katekézis nem kizárólag iskolai műfaj, túlmutat az iskola padjain. Fontos, hogy a jövő generációja kötődjön saját parókiájához, ismerjék meg egymást a gyermekek, közösséggé formálódjanak.

Stefán Zoltán sokat dolgozik az iskolai hitoktatáson túl az egyházközségi programok biztosításán. Élményt jelentenek a parókiális hittanok, a játékos tanévnyitó, a karácsonyi betlehemezés a családoknál, a kerékpáros zarándoklat a sajópálfalai hittanos tanévzáróra, az évente más helyszínen szervezett több napos hittantábor, a napközis tábor és az ifjúsági gyalogos zarándoklaton részvétel.

Ebben az esztendőben a főiskola a szenátus döntése értelmében a legmagasabb főiskolánkon adható Szent Atanáz-díjjal dr. Jankáné prof. dr. habil Puskás Bernadett művészettörténészt jutalmazta.

Örömteli számomra, hogy egy olyan tudományos munkásság szakmai elismeréséről szólhatok, mint amilyen Puskás Bernadetté. Egy eredményekben és publikációkban gazdag kutatói pályáját, valamint a művészettörténet több területét is érintő, széleskörű szakmai tevékenységét mutathatok be Önöknek a mai napon.

Puskás Bernadett kutatási területe a Kárpát-vidék posztbizánci művészete, a középkortól az újkorig terjedően, ezen belül is elsősorban a történelmi munkácsi egyházmegye művészete, főként festészete. Kutatói felkészültsége széles ismereteken nyugszik, amibe a hazai múzeumok, valamint az érintett régió, a lengyel, ukrán és szlovák gyűjtemények emlékei mellett a magyarországi és kárpátaljai egyházközségek anyagának feltárása, dokumentálása, feldolgozása is beletartozik

Puskás Bernadett Budapesten, a Kölcsey Ferenc Gimnázium francia tagozatán érettségizett. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán művészettörténet, valamint francia nyelv és irodalom szakán végzett, orosz nyelv és irodalom szakon alapvizsgát tett. Doktori fokozatot az ELTE BTK Művészettörténeti Doktori Iskolájában szerzett. 1988–2002 között a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményének muzeológusa, majd főmuzeológusa.

1994-től tanít a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán, ma már Nyíregyházi Egyetemen. Szintén 1994-től a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola osztatlan hittanár képzésén, majd teológus képzésein megbízott előadó.

2002-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Művészettörténeti Tanszéke megbízott előadója, 2002-től a Nyíregyházi Főiskola majd Egyetem docense, 2003-tól főiskolai tanára, 2013-tól egyetemi tanára.

2011-ben habilitált kiváló eredménnyel az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán Művészet- és művelődéstörténet tudományokból.

1986 óta foglalkozik Kelet-Közép-Európa, a Kelet és Nyugat közötti határrégió

kulturális sajátosságainak, kapcsolatainak kutatásával. Érdeklődésének

középpontjában főképp a tágabb Kárpát-vidék, Dél-Lengyelország és a Magyar

Királyság bizánci rítusú egyházának művészete, elsősorban festészete áll. Ebben a kontextusban vizsgálja az egykori munkácsi görögkatolikus egyházmegye templomainak és berendezésük sajátosságait.

1988-ben a Harvard University Ukranian Research Institute ösztöndíjával Ravennában nemzetközi kongresszus ösztöndíjas résztvevője, 1990-ben az International Council of Museums Francia és Magyar Nemzeti Bizottságának ösztöndíjával tanulmányutat tett Párizsban.

Szakmai tevékenységét 2010-veb a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Pasteiner Gyula–díjjal jutalmazta. Ugyancsak 2010-ben a Nyíregyházi Főiskola kiváló oktató díjban, majd 2014-ben Tudományért–Művészetért díjban részesítette, 2015-ben Nyíregyháza megyei Jogú Város Közgyűlése „Nyíregyháza Város Tudományos Életéért” Westsik Vilmos-díjjal tüntette ki.

2022-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült.

Kutatásai próbakövét az 1991 és 2000 között rendezett nemzetközi és hazai múzeumi kiállítások jelentik. Több állandó és időszaki kiállítás szervezése és rendezése, továbbá tudományos katalógusaik elkészítése kapcsolódik a nevéhez. Számunkra a legfontosabb „Ikon és liturgia. A görögkatolikus egyház művészeti emlékei, 17-19. század” című, amelyet több mint 20 görögkatolikus egyházközség anyagából válogatott. Ez a munkája, ahogyan a máriapócsi kegyhely liturgikus tárgyait vagy a nyíregyházi Görögkatolikus Egyházművészeti Gyűjtemény anyagát bemutató állandó kiállítások felállítása is, nemcsak értő rendezői-kurátori feladatot jelentett a számára, hanem a több esetben igen rossz állapotú művek restauráltatásának menedzselését és szakmai felügyeletét is, amelyet sok odafigyeléssel, törődéssel végzett. Ezt követően jött létre nyíregyházi Görögkatolikus Egyházművészeti Gyűjtemény, mely az idén májusban megnyílt Görögkatolikus Múzeum elődjének tekinthető.

Az előbbiekben részletezett bőséges szakmai munka felsorolása sem mondható teljesnek, ám emellett Puskás Bernadett, 3 gyermekes édesanya és görögkatolikus papfeleség, jelenleg a Nyíregyháza-Borbányai Görögkatolikus Parókián parókusi feladatot ellátó férje legfőbb támasza is.

A főiskola szenátusi tanácsa „pofessor emeritusi” címet adományozott dr. Ivancsó Istvánnak atyának, hiszen kimagasló részt vállal az általa oktatott tárgyak tartalmi fejlesztésében, szakterületén elismert tudományos és tudományszervező munkát végez, tudományos publikációs tevékenysége gazdag, az oktatásban, kutatásban, kimagasló tevékenységet fejt ki, tevékenységével, az általa elnyert tudományos fokozatokkal, címekkel, kitüntetésekkel hozzájárul az intézmény fejlődéséhez és hírnevének öregbítéséhez.

Főtisztelendő dr. Ivancsó István görögkatolikus pap, pápai prelátus, tanszékvezető teológiai tanár Nyírturán született 1953-ban. Gyermekkorát a varázslatos zempléni falucskában, Komlóskán töltötte, amely település ma díszpolgárai között tartja számon. Középiskolai tanulmányait Kecskemét hírös városának piarista gimnáziumában végezte, teológiai doktorátusát a budapesti Hittudományi Akadémián, PhD minősítését a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán szerezte. Posztgraduális tanulmányait Rómában folytatta, ahol a Pontificio Istituto Orientale-n kapott keleti teológiai licenciátusi fokozatot.

Pappá szentelését követően a Hajdúdorogi Egyházmegye püspöki titkáraként az egyházigazgatás terepén dolgozott. Lelkipásztori munkát Debrecenben, Mátészalkán és Nyíregyházán végzett. Debreceni szolgálata idején – eredményes hittanári s hatásában máig érződő, emlékezetes ifjúságpasztorációs tevékenységén túl – a rendkívüli veszélyhelyzetet is vállalva elsők között vezetett gyógy- és kötszerekkel teli konvojt a felszabaduló, de még fegyverropogástól hangos Temesvárra.

Ivancsó István a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán több mint negyven éve végez oktatói és tudományos kutatói tevékenységet. Papok, hittanárok, lelkipásztori munkatársak generációinak tanításában és nevelésében vett részt. A papnevelésért éveken át szemináriumi rektorként is felelt. Tudományos műveinek tárháza – mely a szigorúan vett monografikus munkától a tankönyveken át az ismeretterjesztő publicisztikák soráig terjed – nemcsak a görögkatolikus egyházat, de az egész magyar teológiai szakirodalmat gazdagítja. Egyházi és tudományos teológiai munkásságának egyik legrangosabb elismeréseként – pápai kinevezéssel – két cikluson keresztül, tíz éven át tevékenykedett a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagjaként. Munkásságát főiskolánk 2007-ben Szent Atanáz Díjjal ismerte el. 2016 óta a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja. Meghívott előadóként tanított a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei, valamint az ELTE Folklór Tanszékén, de meghívást kapott az Eperjesi Egyetemre, és oktatott Beregszászon s a Kolozsvári Liturgikus Szabadegyetemen is. Főszerkesztője volt a magyar nyelvű Athanasiana, illetve az idegen nyelvű Folia Athanasiana folyóiratoknak, szerkesztőségi tagja a Magyar Egyházzene folyóiratnak. Rendszeres szerzője az Új Ember katolikus hetilapnak; gazdagító írásaival egyházmegyei honlapjainkon is találkozhatunk. Jelentős a tudományszervezői tevékenysége is; nevéhez szimpóziumok, konferenciák egész sora fűződik. Publikációi magyar, olasz, német és angol nyelven jelentek meg. Tagja a MTA Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Testületének, a Debreceni Akadémiai Bizottság Vallástudományi Munkabizottságának; alapító tagja a Magyar Patrisztikai Társaság Debrecen-nyíregyházi Csoportjának, melynek két éven át elnöke is volt. 2020-ban – a hivatalos laudáció szerint „a magyar görögkatolikus teológiai szakirodalmat gazdagító tudományos munkája, valamint papok, hittanárok és lelkipásztori munkatársak nemzedékeinek magas színvonalú képzésében vállalt szerepe elismeréseként” – megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkereszt állami kitüntetést. Széles körű, tiszteletreméltó tudományos teológiai és ismeretterjesztő munkássága mellett ma is imádságos, csöndes, ugyanakkor friss és üde lelkipásztori ötletekkel teli papi jelenléttel szolgálja a lelkipásztori gondjaira bízott kis egyházi közösség tagjait.

Ivancsó István a legkisebb feladatra is a legnagyobb odaadással tekint, a legcsekélyebb kihívást is a legteljesebb hűséggel igyekszik teljesíteni. Hivatásbeli helytállása példás, munkássága kitüntetett figyelemre érdemes. Munkáját évtizedek óta nem lankadó lelkesedéssel és állhatatossággal, megingathatatlan, szenvedélyes következetességgel végzi, egyházának és nemzetének elkötelezett szolgálatában.

A főiskolánk szenátusa által megszavazott és a fenntartó által adományozott professor emeritus cím tiszteletteljes kalapemelés Ivancsó István munkássága – mind lelkipásztori és papnevelői tevékenysége, mind tudományos teológiai munkálkodása – előtt.

Ad multos annos!

Forrás: SzAGKHF, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye