Érintő - vasárnapi gondolatok Dr. Mosolygó Marcell atyával

Mt 9,27-35

Krisztusban Kedves Testvérek!

Ma a csodatévő Jézusról fogok szólni. A színhely Kafarnaum. A vakok Dávid fiának szólítják Jézust. A cím a messiásnak jár, mert a Nátán-féle jövendölés szerint (2Sám7) a messiás Dávid fia lesz. Máté összesen kilenc esetben hozza a Dávid fia címet, és még az evangéliumának címében is benne van (1,1). 

A gyógyuláshoz Jézus itt is hitet kíván, és a hit nem más, mint az ő küldetésének felismerése. Viszont a hit is kegyelmi ajándék, s Jézus elsősorban azért jött, hogy mint a világ világossága megnyissa a szemünket az üdvösség útjának felismerésére.

Ma arról hallottunk, hogy Jézus sok csodát tett, hiszen isteni küldetését valamilyen formában igazolni kell. Sokak előtt teszi a csodákat. Némelyiket a zsidók vezetői hivatalosan is kivizsgálják (pl. a vakon született esetében Jn 9). De sohasem hajlandó a csodákat követelőkkel szóba állni. Pedig nem egyszer kérik a „farizeusok és szadduceusok, hogy mutasson nekik égi jelet.” Heródes is örült, hogy Pilátus hozzá küldte a megkötözött Jézust. „Régóta szerette volna látni, mert sokat hallott felőle, és remélte, hogy valami csodát tesz a jelenlétében” (Lk 23,8) És nem tett csodát Heródes előtt! A keresztről sem szállott le, noha a zsidók erősítgették: „Ha Izrael királya szálljon le a keresztről, és akkor hiszünk neki” (Mt 27,42) Feltámadása után diadalát „nem az egész népnek, hanem csak az Istentől előre kijelölt tanúknak” mutatta meg (ApCsel 10,41).

A csodaéhség minden korban megvan; ennek révén óriási tömegeket lehet mozgatni. – Mi lett volna, ha Jézus Rómában, a császári arénában produkálta volna magát az egész akkori világ szemeláttára!? De nem tette sem Rómában, sem Palesztinában. Szemléletesen írja Szent János: „amikor húsvét ünnepe alkalmával Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták a csodákat, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat …. "Tudta mi lakik az emberben” (Jn2,23-25). És igaza volt. Mert ha az emberben az van, hogy nem akar, nem hisz a csodának sem. Amikor az inaszakadtat az ellenséges zsidók szeme láttára meggyógyította, ahelyett, hogy hittek volna benne, azt mondták, - amit ma is hallottunk – „az ördögök fejedelme által műveli csodáit” (Mk 3,22). A feltámasztott Lázárt a zsidók meg akarták ölni, hogy a csoda emlékeztetőjét eltüntessék (Jn 12,10). A csoda önmagában nem hoz belső változást. Jellemző, hogy a csodás kenyérszaporítás tanúi Jézus ellen fordulnak (Jn 6). A csodát követelő hitetlenek a csoda megjelenésekor sem lesznek hívőkké.

Jézus nem akarta kihasználni a csodatetteit kisérő tömeghangulatot, s nem volt hajlandó csodáival a világ színpadán megjelenni. Jól tudta, hogy a hitetlenség mélyebben gyökeredzik, mint ahova a csoda szenzációja be tud hatolni. Megállapítja Kafarnaumról: ”Ha Szodomában mentek volna végbe a csodák, amelyek benned történtek, még ma is állna” (Mt 11,33) A dúsgazdag és szegény Lázár példabeszédében maga állapítja meg: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak (a hitetlen rokonok) , akkor, ha a halottak közül támadna fel valaki, annak sem hinnének.” (Lk 16,31)

Jézus csodáit környezete egyértelműen „ördögűzésnek” tekintette, ekként írják őket az evangélisták is. Ez ellen az értelmezés ellen maga Jézus sem tiltakozott. Hiszen a világban minden rosszhoz köze van a Gonosznak, s az, hogy Jézus betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel, valóban győzelmi jel volt. Híradás arról, hogy itt van már köztünk az „erősebb”, s a Sátán hatalmi pozíciója megrendült. 

Amikor a vakok bementek Jézushoz, megkérdezte tőlük: - "Hiszitek-e, hogy meg tudom tenni? - habozás nélkül válaszolták ”Igen Uram!” Ezeknek a vakoknak és nekünk, a mai értelemben vett vakoknak is szól Jézusnak a kilencedik boldogságként emlegetett mondata Tamáshoz: „Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek!” (Jn 20,29) Ámen

Az elmélkedést meghallgathatja dr. Mosolygó Marcell atyától podcast csatornánkon ERRE a linkre kattintva!

Szöveg: dr. Mosolygó Marcell, fotó:

Nyíregyházi Egyházmegye