Transcarpathian pilgrims in Máriapócs

Most újra a békéért ajánlották fel útjukat. Megrendítő végignézni a hosszú menetet, szinte csak asszonyokat és lányokat látunk soraikban, csak ők léphetik át a határt, szívükben hordozva a hátrahagyottakat. A menettel Csaroda határában is találkoztunk:

A máriapócsi megérkezés a csúcspontja a 22+, a fiatal felnőttek zarándokainak is. Szombaton este, éppen az Akathisztosz szertartására gyalogoltak be a templom udvarára a Tokajból indult zarándokok. A megtett hosszú kilométereket Atanáz püspök vezetésével a kegytemplom udvarán körmenettel zárták.

Közben pedig Szikszóról és Miskolc-Szirmáról is megérkezett a kerékpáron zarándoklók maroknyi csapata. A búcsúi előkészület az esti vecsernye szertartásával, majd az éjszakai körmenettel és evangéliumolvasással ért véget.

Vasárnap reggel római katolikus misével vette kezdetét a két kegyhely, Máriapócs és Csíksomlyó között kilenc napon át tartó kerékpáros zarándoklat Főcze Imre, Bonaventura OFM vezetésével. A kerékpárosokat induláskor Papp Bertalan, Máriapócs polgármestere is köszöntötte, a két város Csíksomlyó és Máriapócs testvértelepülések. A hosszú útra indulókra Mosolygó Péter kegyhelyigazgató kérte Isten áldását.

Miközben a kegytemplom előtti tér árnyékos részei folyamtatosan teltek meg a Kárpátaljáról busszal érkező zarándokokkal, Pindzsu István atya tartott elmélkedést melyben a zarándoklat miért és hogyan kérdéseire kereste a válaszokat. Elmélkedését Ferenc pápa a Nagyszülők és Idősek III. Világnapjára írt üzenetének felolvasásával zárta.

A búcsúi Szent Liturgiát Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke és  Luscsák Nílus püspök, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye apostoli adminisztrátora vezette. A liturgián Nílus püspök mondott beszédet, szavait Demkó Ferenc, a Munkácsi Egyházmegye magyar helynöke fordította.

„Őseink, nagyapáink, nagyanyáink nagy szeretettel jöttek erre a helyre, mert megtapasztalták azt, hogy itt vigasztalást találnak azok is, akik nemcsak az élet örömeiben akartak osztozni egymással, hanem bánatukban és nehézségeiben segítséget kerestek. A betegek gyógyulást, a foglyok szabadulást nyertek ezen a szent helyen. Azt, hogy hány embernek gyógyult meg a lelke, azt talán nem is lehet megszámolni. Őseinkhez hasonlóan mi is eljöttünk erre a helyre, elhoztuk fájdalmunkat, bajainkat, problémáinkat és gyógyulást kérünk azokra.” – mondta a püspök.

Nílus püspök a kegykép könnyezésének történetét felidézve utalt arra is, hogy a tizenhetedik század végén akkor könnyezett a máriapócsi ikon, amikor még harcok voltak a katolikusok és a protestánsok között. „Tudjunk, amikor háború van mindig a leggyengébbek, a legszegényebbek és a legelhagyatottabbak szenvednek leginkább. A könnyezés annak volt a jele, hogy az Istenszülő Mária, a mi mennyei édesanyánk azokkal együtt szenved, akik szenvednek maguk is.” – tette hozzá a főpásztor.

Beszédében Chira Sándor hitvalló püspök 1947-ben, Kárpátalján elhangzott szavait idézte, akkoriban a szovjet államrendszer minden létező módon üldözte az egyházat, és a görögkatolikusságot. „Ragadozó farkasok támadták meg ezt a nyájat, de ne félj te kicsi nyáj, mert a ti Anyátok ott van veletek. Tényleg nehéz idők voltak, amelyek próbára tettek bennünket, és azt látjuk, tapasztaljuk, hogy a görögkatolikus egyház úgy Kárpátalján, mint Ukrajnában is kibírta, túlélte mindezt”, mondta Nílus püspök, majd hozzáfűzte:

„Most is ragadozó farkasok pusztítják a földünket, de tudjuk, hogy ahogyan a múltban is, most is Égi Édesanyánk velünk van. Tanúi voltunk azoknak a csodáknak, amelyeket az Úr Isten véghezvitt Kijevben, Harkivban, Herszonban és a többi városban. Mindez pedig azért történt nagy valószínűséggel, mert a katolikus egyház püspökei Ferenc pápával együtt 2022-ben, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén Mária legszentebb szívének ajánlották az országot és Oroszországot is. Azért vagyunk itt, hogy ismételten újra és újra megéljük az Istenszülő közelségét az életünkben. Imádkozunk a békéért és ugyanakkor imádkozunk, hogy megváltozzon a szívünk is.”

Később arra adott választ a munkácsi püspök, milyen jelentést is hordoz igazán a máriapócsi ikon. Mária életének középpontjában az Isten van, akit teljes szívével magasztal. Magasztalja az Urat örömében és megpróbáltatásainak idejében is, úgy az örömhírvétel alkalmával, mint a kereszt alatt is. Azt kell mérlegelnünk, mennyi hely van a mi szívünkben, ami Jézus Krisztushoz tartozik. Keresztényként magasztalom-e őt minden nap? Keresztény létünknek ez az alapja: dicsőíteni Istent. Rábízni magunkat az ő Gondviselésére életünk nehéz napjaiban is, nem elcsüggedni, hanem imádkozni. Leginkább fontos, hogy dicsőítsük azon a módon az Urat, melyet itt hagyott nekünk, az Ő egyházában. Máriához hasonlóan igyekezzünk mi is gyakran énekelni szívből: Magasztalja az én lelkem az urat.” (Lk 1, 46)

Nílus püspök fohásszal zárta a homíliát: „A legszentebb Istenszülő járjon közben értünk, imádkozza ki közbejárásával számunkra a békét, hogy az a béke a mi szívünkbe is költözzön. Védő leplével takarjon be mindannyiunkat, vigyázza akik a háborúban harcolnak Ukrajnában, és óvja azokat szerte a világban, akik most emiatt szenvedek.”

A liturgia végén Orosz Atanáz püspök köszöntötte a  búcsúi zarándoklat minden résztvevőit és Szent Péter apostol szavaival bocsájtotta őket útjukra: „Szeretteim, kérlek titeket, hogy mint idegenek és zarándokok: tartózkodjatok a testi kívánságoktól, mert ezek a lélek ellen törnek. Éljetek szép életet a pogányok között, hogy lássák jótetteiteket, és látogatása napján majd magasztalják az Istent.” (1 Pt 2,11-12)

Szöveg és fotók: Varga-Juhász Bernadett/ Miskolci Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye