Jörgensen, a nagy dán bölcselő, az embert a pókhoz hasonlította, amely felülről ereszkedve megköti a csodálatosan szép hálóját. Emberi kultúránkat, civilizációnkat érti ezen, amelynek közepén ül az ember és azt mondja: Én vagyok az úr. A pók soha nem vágná el azt a szálat, amelyen leereszkedett, de az ember megteszi, s így szól: Az a szál, amin felülről lefelé ereszkedtem, már felesleges. Ha ezt a pók tenné, saját hálójába gubancolódna és ott pusztulna. Mi úgy véljük, hogy a fölfelé vezető szál már nem érdekes, nem modern, kilóg az egészből, el kell vágni, hiszen készen van a mű.
Gyökössy Endre: Magunkról magunknak
HERE YOU ARE: SPIRITUALITY / WEEKLY THOUGHTS
BACK TO TOP