Érintő - vasárnapi gondolatok Dr. Mosolygó Marcell atyával

Mt 17,1-9

Nekünk görögkatolikusoknak ez az ünnep különösen közel áll a szívünkhöz. Csak hogy Orosra utaljak: a hat ünnepes ikonosztázionon épp úgy rajta van, mint a színes üvegablakon, és a zászlón. Keleten az 5. századtól ünnepelték, Nyugaton a Nándorfehérvári győzelem örömhíreként 1456-ban hirdette ki az ünnep megtartását a pápa. A II. Vatikáni Zsinat óta (1965) a liturgikus rendben mindig nagyböjt második vasárnapján szól náluk ez az evangélium.

Hogyne tartanám nagy ünnepnek, amikor én is azok közé a papok közé tartozom, akit Dr. Keresztes Szilárd püspök atya ezen a „kis húsvéton” szentelt pappá. (1978)

A „másvilág Krisztusban van". Azt olvassuk a Szentírásban Krisztusról, hogy „szolgai alakot vett föl, hogy kiüresítette önmagát, és hogy külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember. (Fil 2,6-8) Pál apostol hangsúlyozza, hogy ez a szolgai alak csak a külső, csak, ami szemmel látható volt Krisztusban. Belül azonban, személyiségében Ő a láthatatlan Isten közöttünk. Tehát az a „másvilág” eljött hozzánk és lakást vett közöttünk. Ezért mondja azt is, hogy „benne lakik testileg az istenség teljessége.” (Kol 2-9). Nos ott fönn a hegyen ez a láthatatlan istenség áttört Jézus szolgai alakján, és láthatóvá vált. Külseje teljesen elváltozott, fény lövellt belőle és föléje csodálatos felhő ereszkedett. Akárcsak az ószövetségben, amikor Isten dicsősége bevonult a szent sátorba, felhő borult feléje.  – Kérdés, miért engedte Jézus, hogy pár percre előtörjön rejtett istensége? – Azért, mert nemsokára lesz egy másik „színeváltozás” is. Akkor nem a Tábor, hanem az Olajfák hegyére megy föl, akkor is ez a három tanítvány lesz a tanúja, és akkor is álom nehezedik majd a tanítványok szemére. Azt mondja Izaiás próféta erről a „színeváltozásról”: „Sokan megborzadtak láttán, hiszen olyan dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata” (52,14) Nos, hogy az apostolok akkor is higgyenek benne, amikor a kereszten így imádkozik: „Csak féreg vagyok és nem ember, emberek gúnytárgya, és a népek megvetettje.” (Zs 22, 7). Hogy akkor is higgyenek, benne, amikor emberi színe féreggé változik, most emberi színe istenivé változott.

A „másvilág” bennünk is van. Mi a világ? Szent János felel rá: A szemek kívánsága, a test kívánsága és az élet kevélysége. Ez a három mozgatja a világot, ez a három hajszolja az embereket. Szerezni. Régen a fáraók hajtották az embereket, hogy piramisokat építsenek, ma az emberek önmagukat hajszolják. Régen napi 14 órát dolgoztak a megélhetésért, ma ugyanennyit a jólétért. A másik a test. A világ nagy része elvesztette józan eszét, és az ösztön rabja lett. Az információs eszközök sokaságával a legfiatalabbakat is igyekeznek szexualizálni, hogy minél több gyönyört csikarjanak ki testükből. A „fejlett” Nyugaton már az óvodásokat tanítják az önkielégítésre. Végül a kevélység, a karriervadászat, a törtetés mérgezi a munkahelyi légkört és teszi jellemtelenné az embereket. A világ legerősebb nagyhatalma proxi háborút kezdeményez, elhasználja a régi fegyvereket, kipróbálja az újakat, miközben százezrek halnak meg és lesznek árvákká. Ez a világ! – És van „más” világ is? – Van! Amint Krisztusból előtört rejtett istensége, ugyanúgy ebben a világban is itt-ott fölcsillan a fény. Emberekkel találkozunk, akik „színükben elváltoznak”. Nem a szerzés hajtja őket, hanem a szeretet, nem a test láza emészti őket, hanem a lélek lángolása, nem a kevélység életük rugója, hanem a szolgálat. Mi Krisztus tanítványai és az Atya „szeretett gyermekei” vagyunk. Bennünk is ott van a rejtett isteni mag. Engedjük előtörni, hagyjuk érvényesülni!

Éljük a „másvilágot”! Az az Isten, aki kezdetben útjára indította a világot, ugyanaz az Isten, aki minden induló élet kezdetén ott áll, ugyanaz az Isten áll a végén is, és saját életének mérhetetlen óceánjába fogadja vissza a bűneitől megtisztított világot. Akkor „Isten lesz minden mindenben”, ahogy a szentírás mondja. Most ebben a világban csupán itt-ott csillan föl az a másik világ: Krisztusban a Tábor hegyén, a virágok illatában, a gyermekszemek ártatlanságában, az édesanyák áldozatosságában, az édesapák helytállásában. Itt több a káromlás, mint az imádság, több a bűn, mint a szentség, több a test, mint a lélek. De ez csupán átmenet. Ez a pászka. A fény végleg győzni fog a sötétség felett. Már fölragyogott Jézus Krisztus arcán (2Kor 4,6), mi is fényének sugarába kerültünk, hogy fény legyünk az Úrban (Ef 5,8). Akármilyen tömör legyen is a sötétség, ha csak egy gyufaszálat is gyújtanak, már fölragyog a fény és ébred a remény. Pál apostol szavaival induljunk vissza hétköznapjainkba: „Hiszen mindnyájan a világosság és nappal fiai vagytok.” (1Tessz 5,5) Mi vagyunk a megkezdett „másvilág”, az emberiség reménye. Ámen!

Szöveg: dr. mosolygó Marcell, fotó: P. Tóth Nóra / Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye