Tudjuk-e, mi az a Gulág?

Százezreket (kutatók szerint 700 ezer és egymillió közé tehető az emberek száma)  vittek el munkatáborokba, legtöbbjüket koholt vádak alapján. Nagyon sokan meghaltak, mások betegen, megnyomorodva tértek haza. Csak keveseknek sikerült megőrizni a könyörtelen körülmények között a lelki épséget, a hitet.

Február 22-én Szent Liturgiával kezdődött a megemlékezés a napkori görögkatolikus templomban. Az imádság szólt a lágerekben elhunytakért, és az életben maradottakért. Szocska Ábel apostoli kormányzó a prédikációban párhuzamot vont: ahogyan a Szentírásból hosszasan olvashatjuk Jézus nemzetségtábláját, hasonlóan tudnánk sorolni a rengeteg nevet, akik odavesztek a II. világháborútól az ötvenes évek közepéig. Oka van, hogy ezek a nevek ránk maradtak!  Felelősségünk ezek megőrzése, tovább adása! Nem mindegy, hogyan gondolunk őseinkre!

A liturgia után a helyi erdészeti iskola területére vonultak az érdeklődők, személyesen érintett napkoriak, meghívott vendégek. A településen négyen élnek azok közül, akik visszatértek a haláltáborból, közülük ketten az ünnepségen is részt tudtak venni házastársukkal együtt.

Az erdei iskola területén óriás-tablókból álló állandó kiállítás nyílt, melynek megnyitóján Csallóközi Zoltán miniszterelnök-helyettesi főtanácsadó arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy „a százezrek” azt jelenti: egy-egy személy, egyéniség. Döbbenettel hallgatta a tömeg, ahogyan neveket olvasott fel, mellé az illető élettörténetét.

Dr.Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója arról beszélt, éreznünk kell, hogy sajátjainkról, a mieinkről beszélünk, a magyar nemzet tagjai pusztultak el igazságtalanul, értelmetlenül.

A megnyitó utolsó megszólalója Támba Miklós, a Napkori Erdőgazdák Zrt. vezérigazgatója volt, aki személyesen is érintett családja révén, ezért szívügye annak a szomorú időszaknak a mai fiatalsággal történő megismertetése.

Én tovább megyek: mindannyiunk kötelessége, felelőssége.

Nyíregyházi Egyházmegye