A szokásokhoz hűen a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola paptanárai, tanárai, civil, illetve nem civil teológus hallgatói, katekétái, és a tavalyi évtől pedig kántor szakos hallgatói is egy ünnepi Szent Liturgiával nyitják meg a tanévet. Jellegzetesen ez a nap szeptember 14-re esik, s melyen az Úr elevenítő keresztjének felmagasztalását ünnepeljük a görögkatolikus hagyomány szerint. Idén dr. Kruppa Tamás helynök atya mondott szentbeszédet, melynek rövid üzenetét szeretném átadni most az olvasóknak. A prédikációban mindenekelőtt Krisztus keresztje állt a középpontban. Megmutatván ezzel azt, hogy a kereszt nem életünknek szomorúsága, sokkal inkább annak felemelő ereje, örömünknek a jele. Az Atya Krisztus keresztre szegezett teste által mutatta meg, hogy meddig is képes elmenni a szeretet – a kereszt ilyen módon mérce, melyhez viszonyíthatjuk a mi egyéni cselekedeteinket. Erő, mely feltölti a benne bízókat a mindennapjaikban. Olyan erő, mely egy helyen ásatott le, mégis szétáradt az egész világban, még a tévúton járókra is. Jézus is abban a bizonyos Názáretben nőtt fel és ott is maradt, míg az Atya úgy rendelte azt el. Jézus megváltó cselekedete elől sem menekült el, mindent megvalósított utolsó csepp véréig. Ily módon nekünk sem szabad elmenekülnünk a ránk bízott feladat elől. Miképpen egy bölcs szentatya is mondja: „Akárhogyan böjtölhetsz, és bármit megtehetsz, amit a szeretet megenged, csak a celládat el ne hagyd!"

Kiemelendő, hogy Jézus bűneinkért halt meg, s nagyon fontos hogy miképpen ítéljük meg azokat. A bűnök megítélésében ne a logikát keressük, sokkal inkább Isten nézőpontjából próbáljuk megfigyelni azokat. Ha az előbbi, racionalitás módszerét követjük, könnyen tévítéleteket hozhatunk, s így akár egy gyilkosságban is a logikát fogjuk keresni, mely mindenképpen téves. Mellesleg meg kell jegyeznem, hogy Isten nagyon gyakran a leglogikátlanabb dolgokban fedi fel Önmagát és használja fel azokat üdvösségünk szempontjából.

Végezetül a kereszt tövéről volt szó, ahol tudjuk jól, két ember tartott ki mindvégig: János és Mária. Egy igazi nő és egy igazi férfi, akik ketten a végsőkig megmaradtak Jézus hű barátainak. Adja Isten, hogy mi is e két nagyszerű ember példáját követve megvalósítsuk életünk egyik fő célját és Jézus hű barátai maradjunk e világban!

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum