A hála és a megbecsülés ünnepe – kánoni látogatás zajlott Tiszaeszláron

Tiszaeszlár, az Újfehértói Esperesi Kerülethez tartozó település határába érkezve már látszik a tokaji Nagykopasz halványkék sziluettje, nem véletlen, hogy a Tokajból induló vagy azt érintő gyalogos zarándoklatok Máriapócsra – többek között a 22+ zarándoklat – rendszeresen tartanak egy rövid megállót a községben.

Az egyházközség 1949-es alapítású: fiatal a görögkatolikus egyházközségek között, ám az elmúlt évtizedek alatt sokat fejlődött, változott. A kezdetben iskolaként funkcionáló épületben iskolakápolna működött, melyet államosítás után végül az 1990-es években vehetett újra birtokba a hívő közösség. A két részre osztott épületben ma parókia és légkondicionált templom található.

A közösségben húsz éve tevékenykedő Bacsó János parókus atya szolgálata során folyamatosan cserélődött és megújult mindaz, ami állagmegóvásra szorult. Idén, májustól kezdődően a kápolna falszigetelését valósították meg befecskendezési technikával, s a korábbi külső és belső vakolat helyett lélegző vakolat került. Az új elektromos vezetékek pedig a több helyre is beépített konnektorokkal a modern kor eszközeit is kiszolgálják.

Ebben az évben a hívek és a parókus augusztus utolsó hétvégéjére nem csupán a búcsú kapcsán készültek lázasan. Az egyházmegyében folyamatosan zajló kánoni látogatás épp ekkor volt esedékes Tiszaeszláron.

A vizitáció pénteken kezdődött, amikor a főpásztort egy neki kovácsolt ajándékkereszttel várták. A keresztet a falu polgármestere, Vajda László, Király Zsiga-díjas népi iparművész kovácsmester, a Magyar Művészeti Akadémia tagja készítette.  A Szentlélek segítségét kérő imádság után a Püspöki Hivatal munkatársai az egyházközség fenntartásában működő Szent Erzsébet Házi Segítségnyújtó Szolgálat, valamint a parókia előírásoknak megfelelő működését ellenőrizték. Vizsgálat alá kerültek a parókus által vezetett anyakönyvek, pénztárkönyvek.

Ábel püspök atya közben személyes találkozásokat bonyolított mind Tiszaeszlár, mind a parókia filiájaként működő Tiszalök település világi vezetőivel, továbbá ott élő és aktív hitéletet folytató családjaival.

Szombaton egy a parókiához tartozó másik filián, Tiszanagyfaluban Ábel püspök atya parókiális liturgián vett részt, ahol a helyi közösség örömére maga a főpásztor szolgáltatta ki annak a hat gyermeknek az eucharisztia szentségét, akik első ízben járultak szentáldozáshoz. A bensőséges összejövetelt követően a kánoni vizitáció Tiszaeszláron folytatódott, ahol az egyháztanács tagjaival ünnepi gyűlést tartottak.

A látogatás utolsó eseményére vasárnap került sor Tiszaeszláron. A püspöki Szent Liturgia egyúttal búcsúi alkalma volt a közösségnek. A szertartáson a hierarchával együtt szolgált az oltárnál dr. Gánicz Endre főhelynök atya, Zoltán György fődiakónus atya, valamint a házigazda, Bacsó János parókus atya. A liturgia elején gyermekek köszöntötték Ábel atyát; kántori szolgálatot Sereghy Xénia végzett; a szertartáson a helyi és filákból érkező hívek mellett jelen voltak közszereplők is.

A nyíregyházi megyéspüspök főpásztori tanításában az Istenszülő elszenderülésének ünnepét a hála és a megbecsülés ünnepének nevezte, hiszen az ünnep ikonja és a Szentírás is erről mesél: hogyan becsüli meg Jézus Mária csendes, alázatos és áldozatkész életét.    

„Oly sokszor hiányoljuk az életünkből a hálát és megbecsülést, mi magunk is hálával tartozunk a Jóisten és embertársaink felé; milyen sok emberi kapcsolat ment már tönkre, mert elfelejtjük kifejezni megbecsülésünket a másik iránt” – mondta Ábel atya. Ahhoz hogy valami többre, valami jobbra számítsunk emberi kapcsolatainkat illetően, ahhoz először meg kell becsülnünk azt, amink van. Könnyebb a hibákat és nehézségeket meglátnunk. Épp ezt ellensúlyozva arra hívta a híveket, hogy vele együtt törekedjenek mindinkább a hála szavainak megfogalmazására – ahogyan ezt meg is tették a parókusukért, valamint az egyházközség életért a kánoni látogatás alatt. Ábel atya maga is kifejezte háláját a közösség odaadásáért, s az itt szolgálatot teljesítő Bacsó János atya felé is, akit papi mellkereszt viselésére jogosított fel.

A Szent Liturgia végén János atya maga is köszönetét fejezte ki mind a hívek, mind a vendégek felé, majd dr. Gánicz Endre főhelynök atya tájékoztatta a híveket a kánoni látogatás eredményéről: az egyházközségben példaértékű szociális és pasztorális szolgálat folyik. S bár fogyatkozik a közösség, mindenkit arra buzdított, hogy imáikban kérjék a Jóistent: a településen élők, vagy elszármazott családtagok megtarthassák hitbéli örökségüket.  

Szöveg: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye, fotó: Bacsóné dr. Soltész Rita, Tóth Roland

Nyíregyházi Egyházmegye