Ez évben Szent István király ünnepe előtt tölthettünk el négy feledhetetlen napot a festői szépségű és történelmi emlékekben gazdag zempléni városban, Sárospatakon. Immáron harmadik év nyarán vehettünk részt Jaczkó Dániel atya szervezésében a Kokad, Álmosd, Bagamérban élő hittanos gyermekek táboroztatásán. A csapat évről-évre gyarapszik. Ez évben tisztelendő úrnak és a Mentor Alapítványnak köszönhetően nagyon nagy segítséget kaptak (400.000 Ft-ot) az egyre nehezebb körülmények között élő szülők, gyermekeik nyaraltatásainak megkönnyítésére. Köszönet érte mindenkinek, akik valamicskével is hozzájárultak ennek a felhőtlen, vidám négy napnak az eltöltéshez.

Már az elindulásnál egyenpóló, szalmakalap és játékeső hullott a gyermekekre és kísérőikre egyaránt. A táborhely ámulatra méltó udvara, meghitt, csodás kicsi kápolnája meghatódottságot váltott ki a lelkünkben, hiszen tudtuk, hogy a „gazda”, Telenkó Miklós atya, hosszú évek óta kerekesszékhez van kötve: mégis mennyire derűs lélekkel alakítja, gondozgatja az ország minden zugából érkező fiatalok és felnőttek számára a zarándokházat. A „honfoglalás” nagy kalandja rendkívüli izgalmakat váltott ki a csapatból, és ezen a felfokozott gyermeki lelkesedésen csak a tengerszemhez való túra tudott tompítani egy keveset. A finom meleg vacsora sem bágyasztotta el a gyermekeket, az első napi esti szilencium így elég későre húzódott.

A másnapi városnézés, a várbeli lépcsőlabirintus, közös éneklés a lovagteremben, a játszótér kedves emlékként élnek bennünk. Mindenütt: a várban, a templomban (római és görögkatolikus), a Szent Erzsébet Házban is rendkívül türelmes, megértő felnőtteket kaptunk a Szentlélektől, akik szelíd szóval, tréfával, érdekes történetekkel gazdagították hittanos gyermekeinket. Köszönjük szépen!

A hab a tortán a harmadnapi strand és a sátoraljaújhelyi élménypark volt. Nyugdíjas tanító néniként nagyon jóleső érzésként nyugtáztam a gyermeki csillogó szempárokban a hálát „pap bácsi” felé, aki természetesen két körre is hajlandó volt jegyet váltani a libegőnél és a bob pályánál.

Az utolsó napon egy kis szellemi vetélkedőre került sor, s meglepően tapasztaltuk, hogy milyen sok ismeretet szívtak magukba a sok-sok élmény mellett. Indulás előtt Miklós atya lelki eledelét vettük magunkhoz, és igyekeztünk azokat a szívünk mélyén elraktározni. Az utazásunk, nagyon kényelmes, szinte „királyi” volt, hiszen Álmosd és Bagamér Önkormányzati kisbuszai cipeltek bennünket és csomagjainkat, türelmes, megértő sofőrök irányításával. Úgy gondolom, hogy az iskolakapuk nyitása előtt ez a harminc gyermek olyan sok áldásban, kegyelemben részesült, melynek hatására a tanévkezdési görcsök alább hagyhatnak, és nagyobb lelkesedéssel tudnak neki feszülni az előttük álló feladatoknak. Meglepő, de itt bebizonyosodott, igazzá vált, hogy a mai kor gyermeke nem csak a számítógép, vagy a televízió előtt ülve érzi jól magát. Értelmes, érdekes program, segítő kéznyújtás és máris elfelejtődik a rossz szokás. A jó közösség: egy mindenkiért, mindenki egyért elve a gyakorlatban jól vizsgázott. Mi, a felnőttek imádkozunk azért, hogy a következő nyári táborunk is megvalósulhasson. Ezt a kívánságunkat elvisszük a zarándokútjainkra, s a gyermekek is a májusi gyermekbúcsúra.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum