A család állt az európai keleti katolikus püspökök athéni találkozójának középpontjában

Szerző: Király András / Hajdúdorogi Főegyházmegye, fotó: CCEE, Fülöp metropolita2023. szeptember 22. 11:09

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 426 napja íródott

Az Athéntól egy órányi útra fekvő tengerparti kisváros, Nea Makri adott otthont a négynapos eseménynek, melynek házigazdája Görögország apostoli exarchája, Manel Nin püspök volt. A görög, ukrán, szlovák, lengyel, horvát, román egyházfőkön kívül jelen volt Nagy-Britannia, Németország és Skandinávia exarchája, Franciaország, Svájc és a Benelux államok keleti egyházakért felelős apostoli adminisztrátora, a Santa Maria Maggiore pápai bazilika kanonokja, Görögország apostoli nunciusa, Vilnius érseke, aki egyben az Európai Püspökkari Konferenciák Tanácsának elnöke, és a Keleti Egyházak Dikasztériumának titkára. A magyar görögkatolikus egyházat Fülöp metropolita, Atanáz és Ábel püspök, valamint Nyirán János fődiakónus képviselte.

A találkozón a püspökök megvitatták a keleti katolikus egyházak szerepét és helyét a modern világban, és a különböző kihívásokat, amelyekkel az egész katolikus egyház szembesül. Az Ukrán Görögkatolikus Egyház nagyszámú küldöttséggel vett részt Szvjatoszlav Sevcsuk nagyérsek vezetésével.

A találkozót megnyitó köszöntőjében Nin püspök azt mondta: „valódi szinódusi napok lesznek ezek, mert együttlétünk Krisztust, életünk egyedüli urát középpontba helyezve az imádságról, a visszatekintésről, tanulásról és megosztásról fog szólni.

Legyenek egyházaink kicsik vagy nagyok, virágzók vagy törékenyek, békében vagy háborúban, – mi, főpásztorok gyöngeségünkben, de szentelésünkkor az isteni kegyelem által megerősítve hívást kaptunk, mint az apostolok, hogy hajóinkat és hálóinkat hátrahagyva Istenről beszéljünk az embereknek, nem kézzel készült, de szimbolikus hálót kivetve: a szentségek és az Isten igéjének hálóját.”

A jelenlévőket Jan Romeo Pawłowski, Görögország apostoli nunciusa is köszöntötte, aki kiemelte a béke fontosságát, mint Krisztus egyházának sajátos küldetését.

A résztvevőknek nem csak a névsora, de az ellátása is maratoni volt: a szállás és étkezés ugyanis a szomszédos Marathon városában volt.

A találkozó második napján Milan Lach pozsonyi segédpüspök tartott előadást a családok nehézségeiről és kihívásairól a mai világban. Ezt követően kiscsoportos beszélgetés során vitatták meg az elhangzottakat a megadott támpontok szerint: „a modern család kihívásai”, „az apa hiánya a családban”, „a hit átadása a családban”. A csoportvezetők ezután megosztották az észrevételeket.

Délután 5 órakor a görögországi exarchátus központjában, az athéni Szentháromság-székesegyházban végeztek ünnepélyes Szent Liturgiát, mely egyben a görögországi exarchátus alapításának százéves jubileumi ünnepsége is volt. Az első világháborút követően a törökök által elfoglalt Anatóliai-félszigetről másfélmillió görögnek kellett elhagynia hazáját, akik között voltak katolikusok is. Az ő számukra alapította X. Piusz pápa a Görög Bizánci Rítusú Katolikusok Ordinariátusát, mely később exarchátus lett.

A harmadik nap fő előadását Nyirán János tartotta, aki a papcsaládok, papnék, és papgyerekek sajátos helyzetéről beszélt. Mint mondta, a papfeleségeknek egészen sajátos a helyzetük és küldetésük, hiszen sokuknak férjük hivatása miatt gyakran kell költözniük, mindig új helyhez, szokásokhoz kell alkalmazkodniuk, a férjüket sokat nélkülözik. Hasonlóan elgondolkodtató módon beszélt a papgyerekek helyzetéről is. Rájuk sokan kiemelt elvárásokkal tekintenek, elvárják, hogy úgy viselkedjenek, mintha ők is papok lennének, holott koruk gyermekei, fiataljai ők is, mint kortársaik. Ráadásul sok papgyerek azt is nehézségként éli meg, hogy az egyház „elveszi tőlük” édesapjukat. A püspökök felelőssége, hogy sajátos nehézségeikben segítsék őket. A János atya által felvázolt vitaindító kérdéseket ezután ismét kiscsoportokban beszélték meg, hogy hazatérve azoknak tapasztalatait mindnyájan hasznosíthassák a saját egyházmegyéjükben.

Délben Bohdan Dzjurak, Németország és Skandinávia exarchája számolt be a háború ukrán családokra gyakorolt romboló hatásáról. Emellett külön is kifejezte háláját, hogy a háború elől menekültek nagy részét nem menekülttáborok, hanem családok fogadták be.

A püspökök este az athéni Megvilágosító Szent Gergely tiszteletére szentelt székesegyházban végeztek örmény rítusú vecsernyét. A székesegyház az Örmény Katolikus Ordinariátus székhelye. Az örmények az első világháborút követően lettek népírtás áldozatai Kis-Ázsiában, s az ide menekült örmény katolikusok számára alapította XI. Piusz pápa 1925-ben ezt az ordinariátust. Vecsernye után gyertyagyújtással emlékeztek az örmény népírtás és a jelenleg is folyó háború ukrán áldozataira.

Csütörtökön, a találkozó záró napján összegezték a tapasztalatokat, és kijelölték azokat az irányelveket, melyekkel hazatérve a püspökök még jobban segíteni tudják a családokat. A püspöki szinódus kapcsán megfogalmazódott az az elhatározás, hogy a szinóduson a résztvevő küldöttek egymással összefogva közösen fogják képviselni a keleti egyházak hangját.