A Bazilita Harmadrend nagyböjti lelkigyakorlata

A lelkigyakorlatot Ihnát János atya tartotta, aki feleségével együtt maga is tagja a harmadrendnek. A szombati elmélkedésen több mint hetven testvérünk vett részt szerte az országból. A három nap  kereszténységünk mindennapjairól szólt, igyekezett irányt mutatni, élhető választ adni a mindnyájunkban felmerülő kérdésekre. Megerősített minket abban, hogy kereszténynek lenni  egy életformát jelent, melyben Krisztus szemével kell tekinteni a világra. Ennek előfeltétele az imádság, és leginkább a szüntelen imádság, mely a mindennapi munkánk és életünk imádságként való felajánlását jelenti. Krisztus jelenlétében kell élnünk, Krisztus tenyerén, az Ő kezében. Nem mások, nem a politikusok, nem a média felelős azért, ha a családjaink elhagyják az ősöktől ránk hagyományozott szokásokat, ha a családi oltárok helyére a televízió, vagy a számítógép kerül. Tudatosan és egyszerűen kell élnünk. Ne akarjunk a családunkban mindenáron kapitány lenni, ne mi mondjuk meg örökösen a biztosat. Ne becsüljük le a józan paraszti észt, az igazság sokszor nem a tanult embernél van. Ne nehezedjünk rá a másik emberre. Meg kell tanulnunk alázattal tűrni, helyesen viselni a ránk szabott, nekünk készült keresztet. A szülőknek szülőként, a nagyszülőknek nagyszülőként kell élniük és példát mutatniuk, melyhez legfontosabb a hitelesség!

A péntek esti dialóguson részt vett Ábel tartományfőnök atya és Krizosztom atya is, melynek során beszámoltak a majd’ minden magyarországi szerzetesrendet érintő szerzetesi utánpótlás nehézségeiről is. Kiemelték, hogy minden nehézség ellenére elsősorban a jelöltnek kell bizonyítania, hogy ő szerzetes akar lenni, nem pedig a közösségnek, hogy (mindenáron) meg akarja őt tartani. Ez az alapvető hozzáállás nem nélkülözhető a helyes és egészséges szerzetessé válás folyamatában.

Köszönet Ihnát atyának a jó hangulatú, őszinte , sokat és szépen imádkozó együttlétért. 

Dr.Lukács Miklós

Nyíregyházi Egyházmegye