Aranyból gyémánt – Érintő Horváth Tamás atyával

Lk 6,31-36

Október a látás hónapja. Milyen jó, hogy van olyan időszak, amikor az egyik legfontosabb érzékszervünk épségére hívják fel a figyelmünket. Hiszen lehet, hogy éppen azt gondoljuk, hogy jól látunk, de ha egy szemész orvos vagy szakember belenéz a szemünkbe, annak mélyén vizsgálódik, akkor bizony megláthat a hajszálerek sűrűjében olyan dolgokat, amik már előrevetítenek esetleges későbbi problémákat, amik nem a hajszálereknél, de majd a szívkörüli koszorúereknél, vagy éppenséggel a végtagjainkat ellátó nagy ereknél jelentkeznek. A kis szemfenék hajszálerei már ma elárulják azt, ami 15-20 év múlva történhet meg velünk a nagy erek állapotában, ha nem változtatunk életvitelünkön, nem kezdjük kezelni a rendellenességeket.

Jézus, most szemészhez hasonlóan hívja fel tanítványai figyelmét jelenlegi cselekvésmódjukra, amikor diagnosztizálja lelküket és feltárja előttük, hogy ugyan nem rossz az, ahogyan élnek, amit tesznek, de ilyen módon még a bűnösnek tartott emberek is tudnak létezni. A minimalista morál és emberszeretet, adott esetben a „betyárbecsület” azoknál is megvan, akik különösebb tapasztalattal nem rendelkeznek az Isten Országáról. Ám akik tudják, ismerik az egy igaz Istent és az ő Fiát Jézus Krisztust, akik meg vannak keresztelve, akik a keresztények közösségéhez tartoznak, azoknak magasabb szinten kell cselekedniük, hiszen bennük él a Szentlélek, a harmadik isteni személy.

Egy történet szerint, „egy libanoni faluban az emberek egy része megkeresztelkedett. A falubeliek másik része, akik nem voltak keresztények, egyből bezárták előttük az ajtóikat. A férfiak többé nem dohányozhattak vagy beszélgethettek a többi férfival a téren, az asszonyok nem húzhattak vizet a falu kútjából. Ezért a keresztények kénytelenek voltak saját kutat ásni maguknak.

Egy nap aztán a falu kútja teljesen kiszáradt. A keresztények ekkor megnyitották minden falubeli számára a saját kútjukat. De ennél is tovább mentek. Kis táblákat aggattak otthonaik falára a következő felirattal: ’itt keresztények laknak.’ Így mindenki tudhatta, hogy abban a házban segítő kézre lelhetnek.” (Bruno Ferrero, A tücsök dala, Don Bosco Kiadó 2023, p. 56.)

Valahogy erre az igazi és őszinte keresztényi magatartásra hívja fel a figyelmet Jézus a mai tanítással.

De még tovább is megy a tanításban. Az aranyszabályból gyémántregulát állít elénk. Azt mondja: „szeressétek inkább ellenségeiteket”, „legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas”. De ez talán már túl sok az egyszerű kereszténynek – gondolhatnánk. Miért szeressem azt, aki nekem árt, aki nekem és a családomnak rosszat akar?

Egy egyiptomi, szkétiszi sivatagi atya bölcsességéről jegyezték fel az alábbi történetet a IV. századból: Egy testvér, akivel egy másik testvér igazságtalanul bánt, eljött Sziszoész abbához, és így szólt hozzá: „Egy testvér igazságtalanul bánt velem, én pedig meg akarom bosszulni.” Erre az öreg kérte: „Ne, gyermekem, a bosszút hagyd meg inkább Istennek!” Ő azonban azt válaszolta: „Addig nem nyugszom, amíg meg nem bosszulom.”

Erre azt mondta az öreg: „Imádkozzunk testvér!” Felkelt, és így szólt: „Ó Isten, nincs többé szükségünk rá, hogy gondoskodj rólunk, mert magunk állunk bosszút magunkért!” Amikor tehát a testvér ezt meghallotta, az öreg lábához borult és azt mondta: „Nem akarok többé testvéremmel pereskedni. Bocsáss meg nekem, abba!” (Baán I. (a cura di), A szent öregek könyve, Bizantinológiai Intézeti Alapítvány, Budapest 2001, p. 317.)

Milyen sokszor gondolkodunk így: „Ó Isten, nincs többé szükségünk rá, hogy gondoskodj rólunk, mert majd magunk állunk bosszút magunkért!”

Hogyan tudjam szeretni azt, aki ellenségem? Legyünk olyanok, mint az aranyásók – tanácsolják a lelkiatyák. Az aranyásók figyelembe sem veszik a homokot és a sarat a szitákban, hanem csak a csillogó aranyszemcséket, a fénylő rögöket keresik; noha kevés van belőle, értékelik, és minden mást félredobnak, ami nem hasznos számukra. Isten is így tesz velünk, így tisztogat minket nagy odaadással és erre akar megtanítani minket is.

Október a látás hónapja. Jó lenne megengedni Jézusnak, hogy belenézzen a szemünkbe és elmondhassa, mit lát benne, milyennek látja lelkünk hajszálereit, melyek előre vetítik lelkünk későbbi állapotát.

Milyen jó lenne hallgatni Jézusra, aki már most felismeri a szemünkből, hogy min kellene változtatni azért, nehogy később baj legyen. De jó lenne egy erősebb lelki szemüveget felíratni azért, hogy élesen lássunk mindent a környezetünkben. De jó lenne egy jó szemüveggel tükörbe nézni, és meglátni, hogy mennyire szükségünk van az Istenünkre nap-mint-nap, hiszen Nélküle nem tudunk gondoskodni magunkról. Jól tudjuk Krisztustól: „Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész tested sötét.” (Lk 11,34)

Hogyan tudom hát szeretni ellenségemet?

Csak az irgalmasság szemüvegével, mely segít meglátni saját bűneimet és segít nem keresni tovább a sarat vagy a piszkot más életében.

Éljünk hát gyémántszabály szerint, és lássunk minél élesebben a mennyei Atya szemüvegén keresztül, mely nem más, mint az irgalmasság.

Hallgassa meg az elmélkedést Horváth Tamás atyától podcast csatornánkon!  

Szöveg: Horváth Tamás, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye