A növekedés kötelesség – Országos Lelkipásztori-Teológiai Napok

Papok és munkatársaik – nyolcvan fő – vett részt az Országos Lelkipásztori Intézet (OLI) szervezésében a máriabesnyői Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Házban megrendezett találkozón. A pap mint vezető: a közösség pásztora és irányítója – kihívások, nehézségek, lehetőségek, megoldások témát járták körül az előadások a pszichológia, a teológia és a gyakorlat fókuszából.

Udvardy György veszprémi érsek teológiai megközelítésének kiindulópontja a pap mint a krisztusi értelemben vett szolgáló vezető volt. Több előadásban a pszichológia segítségével tekintettek a személyiségre: milyen a személyiségem, mik az erősségeim, gyengeségeim, mi várható el tőlem ennek tükrében, hogyan viszonyulok a vezetéshez, mit jelent együttműködni a munkatársakkal – erről tartott előadást Fábry Kornél püspök, az OLI igazgatója.

Makkai László görögkatolikus pap, pasztorálteológus vezetésével foglalkoztak a kihívásokkal: a krízis, a kiégés veszélyével.

Megvizsgáltak két, tipikus kihívást jelentő plébániai helyzetet: milyen lehetőségei vannak a lelkipásztornak kistelepülések sokplébániás vezetésében (Mórocz Tamás bodajki kegyhelyigazgató mutatott be egy modellt), illetve milyen lehetőségei vannak a nagyvárosi plébánosnak (Monostori László beszélt a budapesti Árpád-házi Szent Margit-plébánia életéről).

A pap mint vezető – kihívások, lehetőségek címmel Udvardy György veszprémi érsek arra kereste a választ, hogyan tud „jól, krisztusi értelemben szolgálni” a pap. Vázolta a kihívásokat: A pap új feladatok sokaságával szembesül, miközben a vele szemben támasztott elvárások is megváltoznak. Megnövekedett munkatársi gárdával együtt kell betöltenie a vezetés feladatát. Átalakultak a társadalmi szerepek, sok a bizonytalanság abban a tekintetben is, mit jelent vezetőnek lenni. Egyszerre elvárás, hogy a vezető „egy legyen közülünk”, ugyanakkor határozottan irányítson. Hamissá vált a hatalom értelmezése, ódzkodunk tőle, mondván vissza lehet élni vele, miközben a felelősség nem vállalásának kényelmét választjuk. Felértékelődtek a személyes kvalitások, módszerek bűvöletében élünk, elgyengült a misztérium szelleme. A hatékonyság mint legfőbb érték jelenik meg. Az ember fél a vezetéstől, mondván az emberrel mindent meg lehet tenni, és ő is megtehet mindent.

A vezetés feladatát a teológia felől közelítette meg. Az első példa Mózes volt, aki azáltal lett népe számára vezető, hogy „úgy beszélgetett Istennel, ahogy az ember a barátjával”, személyében benne volt a vezető útkeresése, aki azonban Istennel való kapcsolatát soha nem kérdőjelezte meg. Jézus az Atya tekintélyével jött a világba, ő a küldött, aki az ember mellé szegődött, és ő a Jó Pásztor. Gondoskodik, elöl megy, vezet vízhez, legelőhöz, tudja mire van szüksége népének. Ő az, aki néven szólít, aki vállára veszi az elesettet, aki életét adja, aki a kapu, az örök élet kenyere, aki az út, az igazság, az élet.

Tanítványokat választott ki, akik ugyancsak a „küldött” identitást kapták. Mindent átadott nekik, ami a küldött szerepéhez szükséges. „Menjetek, tanítsatok” – ez nem opció, hanem felszólítás, világos parancs. A pap, a kiválasztott tanítvány a szenteléskor a szentség erejét kapja, ez képesíti a vezetésre, ezáltal Krisztus küldetésében van, a Szentlélek cselekszik benne, aki mindig fiatal, mindig bátorít, mindig új lehetőségeteket nyit.

A pap mint vezető – a liturgia, az imádság és a tanítás szintjén – feladata tehát, hogy meghívjon és bevezessen Krisztus életébe. A kilépő, meghívó, kísérő, bevonódó, kezdeményező, gyümölcsöt hozó, ünneplő Egyház – ahogy Ferenc pápa írja le az Egyház vízióját – minden tevékenységében vezetőként, lelki irányítóként jelenik meg. Fontos a kiválasztás ténye. Isten a kiválasztásban és a szentségben erejét adja a növekedéshez. Ehhez az ember igénybe tud venni mindent, ami segítheti, hogy jobban tudja képviselni az evangéliumot. A világi tudományok kidolgozta módszereket, technikákat tanulnia kell, ami erőfeszítéssel és időnként kudarcokkal jár. Személyes tapasztalata alapján úgy látja, éppen a nehézség lehet a növekedés ideje. Udvardy György arra biztatott, ismerjünk meg módszereket, vonjunk be világi szakembereket, alakítsunk ki készségeket, mindvégig megmaradva a Szentlélekkel való imaközösségben. „Irányuljon minden erőfeszítésünk arra, hogy tudjuk vezetőként jobban építeni Krisztus testét” – mutatott rá a követendő útra.

A vezetőnek figyelembe kell vennie személyes adottságait, ez alapján látni, mi várható el tőle, és mi nem, de az, hogy akarjon növekedni vezetőként is, felelősséget vállalva, víziót hordozva, akár egyedül kiállva is: az a kötelessége. Kérjen segítséget, ha valaki jobban csinálja, de önmaga fejlődését nem spórolhatja meg. Át kell adnia magát a szolgálatnak, a korlátai megismerésének, és annak is, hogy nem fog tudni mindenen változtatni. Elismeri szegénységét, de csak akkor, amikor már megküzdött a nehézségekkel, és küzdelme ellenére sem sikerült jobban. Hangsúlyozta, hogy a növekedés kötelesség. Ferenc pápát idézve azt emelte ki, a pap vezetési stílusa jelenítsen meg közelséget, együttérzést és gyengédséget. Végül arra figyelmeztetett, „őszinte szívvel és készséges akarattal” legyünk készek szolgálni.

Komár Kornélia közgazdász, szociálpedagógus, a Zselic Katolikus Idősek Otthonának vezetője előadásában a Szentírásra, a tudományos szakirodalomra és saját, hatvanöt munkatársat vezető gyakorlatára támaszkodva jelentette ki: az ember akkor jó vezető, ha Krisztust másolja. Kornélia munkatársai között többségben vannak a nem vallásos emberek, akik létfenntartásuk biztosítása céljából dolgoznak az otthonban, a hivatástudat csak kevesekre jellemző. Kornélia mint az otthon vezetője azt tűzte ki célul, hogy ezt megváltoztassa, hogy munkatársai munkájukban jobban érezzék magukat, ez több legyen számukra, mint puszta szükséges pénzkereseti eszköz.

Saját életéből indult ki. Vallásos nevelést kapott, de felnőttként eltávolodott a hívő élettől. Megtérése alapjában megváltoztatta, bemutatta azt az utat, ahogyan napi szentmise-látogató lett. „Eldöntöttem, hogy hálás leszek, ez ad belső békét és örömet, ami biztosítja azt a hajtóerőt, hogy Krisztusban mindenre van erőm.”

Az út Kornélia számára a „szeretetből fakadó – empowerment – vezetés”. Kereste a közös nevezőt, ezt fogalmazták meg az „együtt növekedni a szeretetben” jelmondattal, amivel mindenki tud azonosulni, és ezt próbálják együtt nap mint nap lefordítani a hétköznapi cselekedetek szintjére. Vezetői célkitűzése a belső motiváció felébresztése volt. Az ehhez vezető úton a munkatársak autonómia-, kompetencia- és társas kapcsolati igényének kielégítésére törekedett, és kiemelt figyelmet fordított a kommunikációra.

Fedor István tanácsadó, tréner három projekt bemutatásával szemléltette, miben tud egy tréner segítséget nyújtani a közösségfejlesztésben, a vezetővé válásban, hogyan lehet ebben hasznos a tanácsadói eszköztár. A pannonhalmi bencés közösség felkérte cégüket, az Icons Hungary Kft.-t, hogy segítsék a közösséget az új főapát választásának folyamatában. Azóta évente nyújtanak a bencéseknek közösségi coachingot, kapcsolódnak bele a közösség számára szervezett lelkinapok tartalmi kialakításába.

Kiemelt projektjük a nyíregyházi szeminárium, ahol a növendékek vezetésre való felkészítésében nyújtanak segítséget, miközben közreműködnek a szemináriumi élet fejlesztésében, és a papok tanácsadó támogatását is végzik. A szeminárium első két évében félévenként háromszor egy napot töltenek a szeminaristákkal a kommunikáció, a konfliktuskezelés, az együttműködés területével foglalkozva. Ezt egy gyakorlati év követi, majd a szeminárium folytatásában a vezetői készségek, szerepek a téma. „Fel tud-e készíteni a szeminárium a 21. századi élet kihívásaira, milyen papokra lesz szükség változó világunkban? Az a célunk, hogy kikerülve a világba felvértezzük őket a vezetés szükséges eszköztárával. Látványos a fejlődés önkifejezésben és a közösséget építő készségek kibontakoztatásában” – értékelte a projektet Fedor István.

A tréner szerint nagyon fontos a megosztás: egymásnak sokat tudunk adni. Fedor István szerint a világban „szolgáló” vezetőre van szükség, aki képes bizalmi légkört teremteni, jól kommunikálni, személye példaértékű, tudja emberként kezelni munkatársait, tiszteletben tartja azok egészségét és emberi, családi kapcsolatait.

Szerző: Trauttwein Éva, fotó: Merényi Zita / Magyar Kurír

Nyíregyházi Egyházmegye