Interview with dr. Sereghy, Xénia

Gyermekkorában csak németül beszélhetett a vacsora asztalnál, 22 évesen pedig már Münchenben tanult teológiát. Egyébként dietetikusként végzett a Semmelweis Egyetemen, mostanában pedig két betűt gyakorol leírni a neve elé: dr. Még számára is hihetetlen ugyanis, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézetén doktori fokozatot nyert. Ő dr. Sereghy Xénia. 

- Szüleim nagyon következetesek voltak: minden olyan ötletüket végigvitték az életem során, amellyel csak gyarapodhatok, és amely által több lehetek. Ilyen volt az idegen nyelv ismerete is. Abban viszont nagy szabadságom volt, hogy mit tanuljak mellette. Régi vágyam volt, hogy teológiát hallgassak. Édesapám nagyon inspiráló volt, több konferenciára is ő adott ötletet, hogy mi legyen az előadásom témája. Kifejezetten büszke volt arra, hogy továbbviszem a családi hagyományt: dédnagyapám ugyanis Balogh György, kánonjogi doktor volt. Ráadásul én vagyok az a szerencsés, aki megörökölte a diplomáját és mai napig kint van a polcomon. 

- Teológia után újabb szenvedély: kánonjog. Ezen belül is a keleti büntetőjog. Sok embernek azonban ez nagyon idegen terep. 

- A kánonjog a katolikus egyház joga, mind a keleti, mind a latin egyházaknak megvan a saját törvénykönyve. Én a keleti katolikus egyházak büntetőjogával foglalkoztam doktori értekezésemben. „A keleti kánonjog lehetséges alternatívái a latin büntetőjog megújításához” – ez lett a címe. 

- Mit tart a legfontosabb különbségnek a világi és az egyházi büntetőjog között? 

- Talán a legegyszerűbben úgy tudnám megfogalmazni, hogy itt a lelkek üdvössége a legfontosabb. Vagyis nem a megtorlás a cél, hanem az, hogy minden ember üdvözüljön. Ezzel szemben a magyar jogrendszerben úgynevezett megtorló büntetések érvényesülnek. A kánonjog célja, azáltal, hogy egy időre kizárja az elkövetőt az Egyház lelki javaiból azért, hogy az ember elgondolkozzon a cselekedetén: mit is tett. A keleti törvénykönyvben hangsúlyos szerepe van a büntetendő cselekmények által okozott sebek orvoslásának úgy, hogy közben maga az elkövető ne kerüljön reménytelen helyzetbe, ugyanakkor a szükséges korlátok megmaradjanak. 

- Talán egy példa sokat segítene az olvasóknak, hogyan képzeljék ezt el? 

- Nagyon abszurd a példa, de sajnos aktuális: az abortusz. Ha valaki sikeresen elköveti ezt a cselekményt, akkor ez az egyházban büntetendő cselekménynek minősül. Azért kap büntetést az illető, hogy elgondolkozzon. A latin egyházban például automatikus kiközösítéssel, a keleti katolikus egyházakban nagyobb kiközösítéssel jár, nem járulhat például az illető szentségekhez, amíg meg nem bánja a tettét. Tehát ő addig az egyházi javakból egy időre ki van zárva. Az a célja ezeknek a büntetéseknek, hogy meggyógyítsák az embert. A keleti felfogás ugyanis a bűncselekményre betegségként tekint. Erre kapjuk az orvosságot, a büntetést, ez segít minket meggyógyulni, hogy újból egészségesek legyünk, hiszen minden jóakaratú keresztény emberben ott kell, legyen a kiengesztelődés vágya, a vágy a sebek gyógyítására, az elkövetett tett általi szakadás megszüntetésére, hogy így álljunk az Isten színe előtt. 

- Van különbség a latin és a keleti büntetőjog között is. Jelentős az eltérés? 

- Megemlítendő, hogy a keletiben nagyon erősen jelen van a gyógyító jelleg, már a büntetőjogi rész első kánonjában megjelenik: az elveszett juhnak a képe, Lukács evangéliumából, vagy Pál apostol Timóteushoz írt második leveléből: „érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel!” Érdemes tudni, hogy 2021-ben megreformált latin büntetőjogban is erősebben jelenik meg már a gyógyító jelleg. 

- Biztos sokan segítették céljai elérésében. Kiket említene meg? 

- Szabó Péter professzor úr volt a témavezetőm, a legvégsőkig ott volt velem és biztatott. Ő volt az, aki a tanítási gyakorlatot is biztosította számomra, hogy órákat tarthattam. Emellett nagyon sokat tanultam a gyakorlatban Galambvári Péter atyától, aki a Miskolci Bíróság bírósági helynöke. Persze a családom és a közeli barátaim végig támogattak, még a védésre is elkísértek. Egyébként még mindig nehéz felfogni, hogy sikerült, és hogy leírják a nevem elé ezt a két betűt: dr! 

- A szülei biztosan nagyon büszkék odafent. Sajnos, nem lehettek végig Önnel. 

- Édesanyámat akkor veszítettem el, amikor elkezdtem a kánonjogi tanulmányaimat. Az első vizsgaidőszakom végén hunyt el, de végig volt egy olyan érzés bennem, mintha fogta volna a kezem. Nagyon büszke volt rám, hogy belevágtam. Bár, amikor elkezdtem a teológiai tanulmányaimat - szintén szenvedélyből - akkor azt kérdezte: mégis, mit fogok ezzel kezdeni? Búcsúzásként mégis annyit kért édesapámtól, hogy ne hagyjam abba a kánonjogi tanulmányaimat! Sajnos már ő sem élhette meg a doktori címemet…de igen, én is bízom benne, hogy büszkék a lányukra. 

- Valószínűleg az is jó érzéssel töltötte el ismerőseit és családját, hogy a tavalyi, első metropóliai gyűlésen, Máriapócson előadást tartott a szinódusi út kapcsán. Akkor szó volt az első hét esztendő munkásságáról: a saját és közös rendezvényekről, eseményekről, a liturgikus életről, de akkor összegezték a szinódusi út során beérkezett vélemények összességét is. Ez adta a metropóliai gyűlés fő anyagát. Jelentős feladata volt benne. 

- Igen, előadást tartottam azon a gyűlésen. A személyes tapasztalatokat mondtam el, hogy a világegyházban hogyan, milyen módon kezelték a szinódusi út feladatait. Hatalmas megtiszteltetés és óriási feladat volt számomra, hogy a szinódusra való felkészülésben részt vehettem. 

- Mi volt konkrétan a feladata? 

- Nekem kellett koordinálni a főegyházmegyében a szinódusi csoportokat. Miután helyi szinten megtörténtek a találkozók, akkor a bejövő anyagokat közösen átolvastuk, összefoglaltuk, és elkészítettük a főegyházmegye szintézisét, hogy milyen következtetéseket vontunk le ezekből a beszélgetésekből, mely kérdések foglalkoztatják a híveket. Min érdemes javítani, vagy éppen mi működik nagyon jól. Ezeket a végén egy dokumentumban összegeztük, majd a két másik egyházmegyével együtt a hierarchák segítségével elkészült a Metropólia szintézise. Az országos után a kontinentális szakasz következett: akkor például azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy online résztvevőként jelen voltam a prágai ülésen. Itt megszületett Európa saját következtetése, ez jutott el a Szentszékhez, és az összes kontinens beérkezett szintéziseiből készítette el a szinódusi titkárság azt az instrumentum laborist, amellyel a mostani szinódus során foglalkoztak. 

- Biztosan nyomon követte a szinódusi utat és olvasta a beszámolókat. Aktív résztvevőként van-e valamilyen elvárása, gondolata, honnan hová kellene eljutnia az egyháznak? 

- Nagyon sok alkalommal felmerült még parókiális szinten is, hogy be kellene vonni a közös munkába laikusokat. A lelki atyák le vannak terhelve, éppen ezért a hozzáértő szakemberekkel lehetne előrevinni az egyházat, hogy ne csak hitoktatóként lehessen valaki jelen, hanem akár más területen is, saját szaktudása által gyarapodjon az egyház. Ez lehet a legfőbb üzenet szerintem: hallgassuk meg a másikat! Ha meghallgatom, lehet, hogy előbbre jutunk az ötlete által. Így lehetne az egyház az, aminek valóban lennie kellene: egy szeretetközösség, így talán a lelkek üdvösségére irányuló feladat is jobban meg tudna valósulni. 

Szerző: BSZI/Hajdúdorogi Főegyházmegye, fotó: magánarchívum

Nyíregyházi Egyházmegye