Ahol kézzelfogható Isten jelenléte – Látogatás a nyíregyházi Görögkatolikus Múzeumban

A négyszintes, több mint kétezer négyzetméteres, többfunkciós intézmény

nemcsak Magyarország, de a világ első görögkatolikus felekezeti múzeuma.

Mindössze két év alatt épült fel Balázs Mihály Kossuth- és Ybl-díjas építész tervei alapján.

A múzeum igazgatója, Szabó Irén történész, néprajzkutató kérdésünkre felidézte: a Görögkatolikus Metropólia 2018-ban határozta el a múzeumépítést. Kocsis Fülöp érsek-metropolita kereste meg őt azzal, hogy vállalná-e a múzeum szakmai vezetését. Szabó Irén igent mondott, így az első pillanattól kezdve részt vesz a munkában. Az érsek őt bízta meg, hogy dolgozza ki a múzeum funkcióira és feladataira vonatkozó elméleti koncepciót, amelyek alapján elkezdődhetett az épület tervezése.

A múzeumépítés gondolatának előzményeiről szólva az igazgató asszony elmondta: a művészethez értő görögkatolikus atyák már

a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben aggodalommal figyelték, hogy rengeteg érték – fatemplomok maradványai, ikon- és ikonosztáztöredékek, liturgikus tárgyak, régi ószláv iratok – kallódnak el, mennek veszendőbe, amelyek pedig érdemesek lennének a megőrzésre.

A hetvenes években az ELTE művészettörténet szakára fölvettek lelkészeket, papokat is abból a megfontolásból, hogy mivel Magyarországon a műkincsállomány nagy része egyházi tulajdonban van, olyan szakavatott egyházi embereket képezzenek, akik a saját intézményi struktúrájukon belül tudják majd képviselni az értékmentést. Így végezte el a művészettörténet szakot Szilárdffy Zoltán, Farkas Attila, Kuklay Antal, a görögkatolikusok részéről pedig Nagymihályi Géza. Ő volt az, aki tudatosan kezdte megszervezni az anyaggyűjtést. Ennek eredményeképpen jött létre 1983-ban a Görögkatolikus Egyházművészeti Gyűjtemény a nyíregyházi püspökség épületében, Timkó Imre püspök mentorsága alatt. A püspökség épületében egy raktárhelyiség és egy kiállítótér fogadta be a gyűjteményt. Itt nyílt meg 2000-ben a Jankáné Puskás Bernadett művészettörténész, ikonkutató által rendezett állandó kiállítás.

Az igazgató asszony szavai szerint az önálló Görögkatolikus Múzeum felépítésének gondolata abból az igényből fakadt, hogy „a főpásztoraink felismerték: az egyházunk intézményes infrastruktúrája gyönyörűen kiépült”. A magyarországi görögkatolikus egyház 2015-ben új egyházszervezeti keretek közt folytatta tevékenységét. Három püspökség létrehozásával Ferenc pápa megalapította a Görögkatolikus Metropóliát. A görögkatolikus egyház fenntartásában működik bölcsőde, óvoda, általános és középiskola, főiskola, de szociális otthon is. Egy dolog hiányzott, hogy a görögkatolikus kulturális örökségnek legyen olyan intézménye is, ahol hozzáértő emberek szakavatott módon kezelik a múlt értékeit, összegyűjtik a kallódó anyagokat.

Az elképzelés megvalósult:

létrejött egy olyan kulturális-szakrális tér, amelyen keresztül szólni tudnak az emberekhez, és nemcsak a görögkatolikusokhoz, hanem másokhoz is.

Szabó Irén felidézte, hogy például a közelmúltban Kisléghi Nagy Ádám Kossuth-díjas festőművész tartott exkluzív tárlatvezetést közel száz ember előtt, akiknek jelentős része nem kötődik az Egyházhoz. Olyan, Nyíregyházán élő embereknek, akiket érdekel, hogy egy ismert művész hogyan, milyen szempontok alapján beszél az itt kiállított műtárgyakról, ikonokról. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy van igény az ilyen izgalmas tárlatvezetésekre. Ugyanakkor, a nagyközönség mellett, létezik egy szélesebb értelemben vett kutatói, tudományos közvélemény is, amelynek tagjai behatóan foglalkoznak a görögkatolikus tárgyi örökséggel.

Az igazgató asszony szavaiból kiderült: a Görögkatolikus Múzeum épülete többfunkciós. Központi része, „szíve” a múzeum, amely magában foglalja a kiállítótereket, az állandó és időszaki kiállításokat, valamint a nélkülözhetetlen raktárakat. Van egy külön terem a múzeumpedagógiai foglalkozások megtartására, és egy hatalmas restaurátorműhelyük is. A múzeum épületében kapott helyet a Szent Atanáz Vendégház tizenkét kétágyas szobával, plusz egy kutatószobával, illetve egy helyiséggel a műhelyfoglalkozások (workshop) számára.

A tervek szerint az épületbe költözik majd a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola könyvtárának a muzeális anyaga, hiszen az intézmény jelentős cirillikagyűjteménnyel rendelkezik.

Néhány hónapja a múzeum ad otthont a Görögkatolikus Médiaközpontnak, illetve három munkatársának, akik a könyvkiadásban, az írott, illetve az elektronikus sajtóban dolgoznak.

A múzeum legutóbbi interaktív rendezvénye a Kutatók éjszakája keretében volt, amikor a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola oktatóival közösen tartott tudományos előadások mellett a Görögbe fogadlak című nyitott rendezvényudvar várta a látogatókat. Az ikonfestészetről szóló előadásban az előadók szemléletesen elmagyarázták az ikon elkészítésének különböző fázisait, ahol a közönség meg is tapogathatta és szagolhatta az anyagokat. Szabó Irén egy különleges liturgikus textilről, az antimenzionról tartott előadást. Kocsis Fülöp érsek atya zenei előadásában bemutatta, hogyan lesz a hangból szent hang: tapsoltatta, énekeltette a közönséget, légző gyakorlatokat végeztetett velük. A résztvevők nagy száma mutatta, hogy van érdeklődés az igényes, interaktív módon közelhozott tudományos előadásokra is.

A múzeumban látható képekről, műtárgyakról az igazgató asszony elmondta: nem ismert pontosan a legrégebbi műtárgyaik keletkezési évszáma, hiszen a fatemplomok korában készült ikonok többsége nincsen datálva, és még festőjük személye is csak nehezen beazonosítható. Hasonlóan a középkori falfreskók festőihez, magához, a liturgiát szolgáló alkotáshoz képest az ő nevük se volt igazán fontos.

A nyomtatott liturgikus könyvek esetében viszont van lehetőség a többé-kevésbé pontos datálásra. A legrégebbi tárgyuk a 16. század végéről származik. Gyűjteményük legfrissebb darabját, egy 18. században készült, italo-krétai ikont pedig ez év májusában vásárolták meg egy magángyűjteményből. A kortárs műalkotások közül a legújabb Sallai Géza 2020-ban készült alkotása, A diszkosz.

A múzeum anyagának döntő többsége a 17-18. századból származik. A múzeum megnyitását követően vált egyre erőteljesebbé az a gondolat, hogy a 19. század második, illetve a 20. század első feléből származó, többnyire kevésbé kvalitásos, de kultusztörténeti szempontból jelentős, a korízlést tükröző informatív képekkel, tárgyakkal is bővítsék a gyűjteményt. Szabó Irén megjegyezte: ma már a nagy országos múzeumokban is begyűjtik a műanyag babacsörgőt, vagy az első Centrum áruházas reklámszatyrokat mint kordokumentumokat. A Görögkatolikus Múzeum számára fontosak lehetnek a vallásgyakorlat megismerése, vagy a kultusztörténet szempontjából jelentős papírképek, pl. hogy a máriapócsi kegykép nyomataiból minden típus a gyűjteményükbe kerüljön.

Az igazgatónő szavaiból kiderült az is: a gyűjteményük jelenleg még kicsinek számít, a leltározott tárgyaik száma hatszáz körül mozog, és körülbelül ugyanennyi a leltározatlan tétel. Ám a múzeum megépítésének hírére áramlani kezdtek feléjük a tárgyak. Ez a legékesebb bizonyítéka annak, hogy milyen nagy szükség volt erre az intézményre – mondta Szabó Irén. Nincs olyan hét, hogy ne keresné valaki telefonon, hogy valamilyen könyv, tárgy vagy kép van a birtokában, papszülőtől vagy rokontól, amit szívesen felajánlana a múzeumnak. A közelmúltban például három papi kereszt került be hozzájuk.

A múzeumban létrehozták a fotótárat, amelynek anyagát szintén folyamatosan szeretnék gyarapítani. A múzeum gyűjteményével kapcsolatban az igazgató asszony emlékeztet rá: rengeteg érték található még az egyházközségek tulajdonában. Igyekeznek ezeket is figyelemmel kísérni, szakmai tanácsokkal segíteni a restaurálást, a műtárgyak megőrzését.

A Görögkatolikus Múzeum 2022 decemberétől tematikus múzeumként működik, vagyis kibővült a gyűjtőkörük. Most már

nemcsak a liturgikus tárgyakat térképezik fel és gyűjtik, hanem a legszélesebb értelemben vett görögkatolikus kulturális és szellemi örökséget is.

Minden olyan tárgyat, liturgikus könyvet például, amely az egykori Munkácsi Egyházmegyéhez kapcsolódik. Beletartoznak ebbe a papi hagyatékok vagy jelentős történelmi személyiségek hagyatékai. Idesorolható a Magyarországon található és keleti egyházi gyakorlathoz kapcsolódó tárgyi emlékek gyűjtése is. Így került hozzájuk 2021-ben egy 257 darabos ikonhagyaték Fon Lajos műgyűjtő tulajdonából. Ez nagyrészt a 18. századból, részben pedig a 19. századból származó orosz ikongyűjtemény, amelynek egyes darabjait az időszaki kiállításukon lehet megtekinteni.

Felvetésünkre, hogy egy múzeum a múlt értékeit őrzi, de a jelennek, sőt a jövőnek is szól, az igazgatónő kifejti:

a múlt értékeinek a megőrzése sohasem öncélú dolog. Szent II. János Pál pápa a liturgikus funkciójú tárgyakat a hit élő tanúinak nevezte.

Szabó Irén szerint, amikor a múzeumban kiállítják a fatemplomok világához tartozó ikonokat, ikonosztáz töredékeket, nem azért teszik, hogy itt porosodjanak, hanem hogy továbbéljenek. Ezek a tárgyak tanúságot tesznek az előttünk járó generációk hitéről, és így a jelen és a jövő nemzedékei hitének is megerősítőivé válhatnak.

Ez az intézmény a Görögkatolikus Egyház múzeuma, és mint ilyen, szolgálni kívánják egyházuk evangelizációs, missziós, pasztorális küldetését. Programjaikkal ennek megvalósítására törekszenek. A múzeum nem csupán egy épület, hanem egy új kulturális tér. Paul Poupard bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának nyugalmazott elnöke fogalmazta meg: új Areopagusokat kell megnyitnunk, új kulturális terekre van szükség a találkozások színhelyéül, hogy a templomokon kívül is megszólítsunk embereket. Az a régi szemlélet, hogy a múzeum a kultúrának az a szentélye, ahol az elzárt műtárgyakat csupán távolról lehet szemlélni, és ahol csendben, lábujjhegyen járva lehet csak közlekedni, semmihez hozzá nem érve, mára már teljesen megváltozott.

A cél az, hogy közel hozzuk a múlt értékeit az emberekhez, minél befogadhatóbbá, minél inkább közösségivé tegyük őket.

Ennek a tendenciának a terjedését mutatja, hogy Magyarországon is évente kiosztják a Közösségi múzeum és Családbarát múzeum díjakat. Társadalmi fenntartói elvárás, hogy a múzeumok nyitott, a tudás megosztását segítő intézmények legyenek. Ezzel lényegében összhangban vannak a kultúrával és a kulturális intézményekkel kapcsolatos vatikáni dokumentumok, amelyek más oldalról közelítik meg a témát: nyissuk meg ezeket a tereket az emberek előtt, teremtsünk felületeket, ahol az egyházi kultúrán keresztül kapcsolódhatnak az Egyházhoz. Ebbe beletartoznak a múzeumok, az itteni programok, amelyek révén közvetíthetik az örök értékeket, és ezáltal talán könnyebben teremthetik meg a közös nyelvet az emberekkel. Erre kiváló példa Kisléghi Nagy Ádám fent említett tárlatvezetése. A terveik szerint ennek havonta lesz majd folytatása. A múzeum munkatársai bíznak benne, hogy igényes programokkal sikerül megszólítani az embereket.

A múzeum állandó, az Ablak az örökkévalóságra című kiállítása a magyarországi görögkatolikus egyház kulturális örökségébe vezeti be a látogatót. A fő kiállítótérben a falat beborítják az ikonok, a terembe lépőnek olyan érzése van, mintha egy szentélybe érkezne, s már itt a földön megérezne valamit a mennyország gyönyörűségéből.

A tájékozódást tematikus egységenként bevezető szövegek segítik. Az elsőben Kelet és nyugat együtt a Kárpát-medencében címmel emlékeztető szöveg is olvasható arról, hogy a magyarországi görögkatolikus metropolia szellemi gyökerei a középkori Magyar Királyságban működő bizánci egyházhoz vezethetők vissza, a történelmi gyökerek pedig a Munkácsi Egyházmegyéhez. A falon látható képek közül három a keleti kereszténység Árpád-korig visszanyúló emléke: a Szent Korona, a Veszprémvölgyi monostor épülete és a Beszterci szenteltvíztartó.

A Fatemplomok világa tematikus egység magában foglalja az egykor Magyarországon területén található, görögkatolikus vagy keleti rítusú keresztények fatemplomainak ikonosztázából fennmaradt töredékeit. Az itt látható tárgyak többsége az 1600-as évekből származik. Szabó Irén kifejtette: ebben a kiállítási egységben mutatják be azokat a kulturális hatásokat, amelyek a Magyar Királyság területén élő keleti keresztényeket érték. Az ikonok színhasználatában, kompozícióiban, formavilágában egyértelműen megjelenik a bizánci tradíció. A másik a témaválasztás: látható ikon Oszlopos Simeonról, aki a Krisztus utáni 5. században negyven évig élt egy oszlopon. Őt választotta védőszentjéül a Sárospatak melletti kis falu, Makkoshotyka görögkatolikus közössége.

Megjelenik a keleti szláv hatás is: Kijev és Lemberg irányából nemcsak az ikonográfiai tradíció jön az ikonfestő műhelyek révén, hanem itt működnek azok a nyomdák is, ahol ószláv nyelvű, cirill betűs liturgikus könyveket nyomtatnak. A görögkatolikusok egészen a 19. századig keletről szerzik be a liturgikus könyveiket.

A harmadik kulturális hatást az abaújszolnoki görögkatolikus templomból származó oltárkép szemlélteti. A templomot Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték. Az 1700-as évek közepéről származó oltárkép Krisztus keresztre feszítését ábrázolja. Az oltár predelláján Keresztelő János életének öt jelenete látható.

Az igazgató asszony emlékeztet rá: a keleti rítusú templomokban eredendően nincs oltárkép. Az 1646-os ungvári unióban hatvanhárom görögkeleti (ortodox) lelkész írja alá a csatlakozást Rómához, elismerik egységüket a római katolikus egyházzal. Ám a latinizáció hatása csak százötven-kétszáz év múlva jelenik meg ezekben a községekben. Az egyik kézzelfogható jel az oltárképek megjelenése, ami a 19. századtól válik általánossá.

Három tematikus egység az Eucharisztia, a Megszentelődés, az Ünnepek ünnepe. Kis vitrinekben helyezték el azokat az apró, de jelentős tárgyakat, amelyekhez közel kell lépni. A szentségnek van anyaga és formája. Az ember láthatóvá szeretné tenni, ami láthatatlan. A legszentebb dolgokat is körülveszi olyan tárgyakkal, amelyekkel azt megfoghatóvá tudja tenni. Ezeket az ikonosztáz mögött az Oltárban használja a pap, és vagy soha, vagy csak a szent liturgia bizonyos pillanataiban válnak láthatóvá a hívek számára. Ezeket csokorba gyűjtötték és bemutatják. A legkülönlegesebb és legegyedibb közülük az antimenzion, vagyis ereklyekendő, ami az oltárkőnek a megfelelője a keleti egyházban. Ez olyan nyomtatott, hímzett vagy festett textil, aminek az ikonográfiája is izgalmas és forrásértékű, a rajta szereplő szöveg pedig történeti forrásként jelenik meg.  

Szabó Irén megmutatja nekünk a múzeum legrégebbi, a 16. század utolsó negyedében megalkotott tárgyát, a színezett Tetraevangéliumot. Az úgynevezett Piricsi-kódex az 1570-es években készült, egyházi szláv nyelvű kéziratos emlék.

A kiállítás Kulissza című részében egyperces kis némafilmekben öt képernyőn láthatók a legfontosabb liturgikus gesztusok: a keresztvetés, a meghajlás, a csók, az érintés, az áldás gesztusai. Rövid szövegekben foglalják össze a gesztusok eredetét, történetét. A kiállítás minden felirata kétnyelvű, magyar és angol.

Az állandó kiállítás lezárása egy időalagút: a falon a görögkatolikus egyház történetének legfontosabb eseményeit követhetik végig a látogatók képi és szöveges formában, párhuzamosan a magyar és egyetemes történelem kiemelkedő eseményeivel. Az idővonal Trónoló Krisztus ikonjával zárul, hiszen a történeti idők végét Krisztus második eljövetele jelenti, és a személyes földi én-időnket is reményeink szerint Krisztussal való találkozás zárja.

A nyíregyházi Görögkatolikus Múzeum ékes példája annak, hogyan kerülhet összhangba a modernség a szakralitással.

Az ember megszentelve érzi magát az épületben, a rengeteg szakrális kép, tárgy között. Nem elveszünk ezek között, hanem sok mindent végiggondolunk önmagunkról, az életünkről, a világról, kicsit talán meg is tisztulunk.

Isten mindenütt jelen van, de itt szinte kézzelfogható a jelenléte. A Balázs Mihály által tervezett épület terei, a kiállított ikonok, tárgyak, a múzeumigazgató, Szabó Irén közvetlen, szelíd személyisége, szakmai hozzáértése, mély hitéből fakadó elhivatottsága, mindez együtt egészen kivételes élménnyel, mondhatni istenélménnyel ajándékozott meg bennünket.

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. november 12-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.

Forrás: Bodnár Dániel / Magyar Kurír, fotó: Merényi Zita

Nyíregyházi Egyházmegye