Egy félelmetes kinézésű szúfi ért a palota kapujához. Senki sem merte megállítani, miközben az a trónterembe sietett, ahol a szent életű Ibrahim ben Adam ült.
– Mit akarsz? – kérdezte a király.
– Csak egy helyet, hogy aludhassam ebben a karavánszerájban.
– Ez nem karavánszeráj, hanem az én palotám.
– Megkérdezhetem, hogy kié volt ez a palota előtted?
– Az apámé, de ő már halott.
– És előtte, kié volt a palota?
– A nagyapámé, de már ő is halott.
– És még azt mondod, hogy ez a hely, ahol az emberek tartózkodnak egy kis ideig, és aztán továbbmennek, nem karavánszeráj?
Anthony de Mello
ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / HETI GONDOLATOK
VISSZA A TETEJÉRE