Window to Eternity: the world

A világ minden tájáról érkező zarándokok és a bizánci művészet szerelmesei, akik minden évben nagy számban látogatnak el a híres könnyező Mária-ikon kegyhelyére, a kelet-magyarországi Máriapócsra, mostantól a közelben található új, nyíregyházi Görögkatolikus Múzeumot is megcsodálhatják.

Görögkatolikus Múzeum, Nyíregyháza (fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye; Zadubenszki Norbert/Nyíregyházi Egyházmegye;
Solène Tadié/National Catholic Register).

A több mint 20 000 négyzetméteres területen elterülő kulturális központ – a maga nemében az első a világon – célja, hogy megismertesse a világgal az évszázados és kevésbé ismert művészeti kincseket.

A Rómával teljes egységben élő bizánci rítusú katolikusok száma Magyarországon a hivatalos népszámlálási adatok szerint 165 000. Az ország keleti részén, különösen Nyíregyháza, Miskolc és Debrecen környékén – ahol a metropolitai székhely található – nagy számban jelenlévő közösség története 1646-ig nyúlik vissza, amikor a ruszin ortodox papság egy része összefogott, hogy csatlakozzon a katolikus egyházhoz az akkori Magyar Királyságban.

Miután 2015-ben a Magyarországi Görögkatolikus Egyházat sui iuris (sajátjogú) Metropolitai Egyházzá emelték, Ferenc pápa a tavaly áprilisi budapesti látogatása során különleges látogatással tisztelte meg a közösséget. 

Interaktív merülés a történelembe

A 2018 óta készülő és tavaly tavasszal felavatott múzeum célja, hogy az ikonográfiai szempontjából népszerűsítse e termékeny keresztény közösség örökségét, és minél szélesebb körben megismertesse lelkiségének különböző aspektusait. Számos értékes műalkotása sokáig elhanyagolt volt a közép- és kelet-európai egyházak 19. századi latinizálódása és a helyi egyházi hatóságok által megőrzésükre elkülönített források hiánya miatt.

„A kultúra latinizálódásával összefüggésben sokáig maguk a görögkatolikusok is sok történelmi művet túlságosan egzotikusnak tartottak ahhoz, hogy törődjenek megőrzésükkel, és költségvetési részesedést szánjanak rájuk, elsőbbséget adva az iskolák és más szociális munkák finanszírozásának” – mondta a Registernek Szabó Irén, a múzeum igazgatója.

A görögkatolikus püspöki hivatal már az 1980-as években elkezdte gyűjteni az értékes tárgyakat, köztük ikonokat, liturgikus eszközöket, textíliákat, evangéliumi könyveket és ötvösmunkákat, amelyeket a Görögkatolikus Egyházi Gyűjteménybe gyűjtöttek össze, és amelyek most az új múzeumba kerültek. 

Szabó Irén, – aki néprajzkutató és görögkatolikus papné (a bizánci rítus lehetővé teszi a házas férfiak felszentelését) –, kutatásai jelentős részét ennek a keleti hagyománynak szentelte, és az évek során ennek egyik vezető magyarországi szakértőjévé vált. Elmesélte, hogy a múzeum megalakulását megelőző években szinte hetente keresték meg közösségek vagy papok, akik műtárgyakat szerettek volna felbecsültetni, hogy felajánlhassák azokat a magyarországi múzeumoknak. Így adódott a lehetőség, hogy ezeket egy helyen összegyűjtse.

A nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola szomszédságában található négyemeletes épület tematikus egységekre tagolódik, amelyek a fatemplomok történelmi korszakát, az ikonosztáziont (ikonokból készült válaszfal), az Eucharisztia misztériumát és a liturgikus év nagy ünnepeit tartalmazzák. 

A tárlatot a kiállítási magyarázatokat kísérő interaktív és hangos terek egészítik ki, amelyek lehetővé teszik a látogatók számára, hogy mélyen elmerüljenek a 400 éves egyháztörténelemben. A gyűjtemény legrégebbi tárgya egy Szent Simeon ikon, amely a 17. század második feléből származik.

Annak érdekében, hogy ez a dicsőséges múlt soha ne szűnjön meg táplálni a jelen hitét, restaurátorműhely is helyet kapott az épületben, ahol szakemberek és művészek találkozhatnak és dolgozhatnak régi műtárgyak helyrehozatalán és új ikonok készítésén. 

Keleti fény a Nyugaton

A görögkatolikusság a mai Közép- és Kelet-Európa számos országában elterjedt, Romániától Ukrajnán, Szlovákián és Magyarországon keresztül Lengyelországig. A helyi kultúrákkal összhangban fejlődve minden egyes helyi egyház ápolta saját művészeti, kulturális és egyházi sajátosságait.

Szabó Irén szerint Magyarországon elsősorban a 17-18. században gyökerezett meg az úgynevezett „észak-kárpáti” hagyomány (a Kárpátok hegységére utalva) a nyugati hatások és a keleti bizánci identitás megerősítése között.

„Ez egy nagyszerű, szilárd hagyomány, amely a történelmi nehézségek ellenére ma is egyesíti a görögkatolikusokat. Megőrizték rítusaikat és hagyományaikat, hűek maradtak lelki, szellemi és anyagi örökségükhöz"

– nyilatkozta Novák Katalin köztársasági elnök a múzeum április 13-i megáldási ünnepségén, számos vallási, politikai és kulturális vezető jelenlétében. Köztük volt Kocsis Fülöp metropolita, Giorgio Demetrio Gallaro érsek, a Keleti Egyházak Dikasztériumának korábbi titkára és több görög- és római katolikus püspök is. 

Novák Katalin (jobbra lent), Magyarország köztársasági elnöke beszél a múzeum áprilisi megáldási ünnepségén, számos vallási, politikai és kulturális vezető jelenlétében. Köztük volt Kocsis Fülöp metropolita, Giorgio Demetrio Gallaro érsek, a Keleti Egyházak Dikasztériumának korábbi titkára és más görögkatolikus püspökök is
(Fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye; Zadubenszki Norbert/Nyíregyházi Egyházmegye; és Solène Tadié/National Catholic Register).

Rámutatva arra, hogy a nagy görögkatolikus tanítók és művészek mindenkinél jobban megértették, hogy Kelet és Nyugat a kereszténység kulturális kreativitásán keresztül közeledik egymáshoz, Novák Katalin azt mondta, hogy a latin Ex Oriente Lux, „Keletről a fény” kifejezéssel összhangban a bizánci rítusú katolikusok „a Kelet fényét hozták a nyugati keresztény kultúrába”.

A múzeum fenntartója a keresztény népeket a művészet révén kívánják összehozni, ezért olyan kortárs művészeket is keresnek, akiknek munkáit a hit inspirálta (különösen Romániában, Ukrajnában és Lengyelországban, ahol erős a görögkatolikus jelenlét), hogy kiegészítsék a kiállított gyűjteményeket. 

Valójában, bár a múzeum – amely a Görögkatolikus Metropólia intézménye – egy egyetemes, nem csak hívőkre korlátozódó közönségnek szól, a szervezők számára egyedülálló lehetőséget jelent arra, hogy a szíveket érzékennyé tegyék az isteni kinyilatkoztatás nagyszerű szépsége és az általa létrehozott gazdag művészeti hagyomány iránt. Az ikonok különleges jelentősége a görögkatolikusok és az ortodoxok számára egyaránt abban rejlik, hogy az ikonokat a szentek közvetlen tükörképének tekintik, nem pedig puszta ábrázolásuknak, ami kiemeli evangelizáló jelentőségüket és a művész missziós feladatát.

„Múzeumunk hivatása a világra való nyitottság, ami nem fedheti el azt a tényt, hogy mindezen  liturgikus tárgyakat, amelyek a keresztény hit kincsei, évszázadokon át átitatta az előttünk járó nemzedékek imái”

– mondta Szabó Irén, kifejezve reményét, hogy ez mindenkiben felkelti a vágyat a szent misztériumok szemlélésére és az isteni liturgiában való részvételre.

„E művek szemlélésével” – zárta gondolatait – „a hit nagy tanúit láthatjuk, akik a látogató szemében tovább élnek, és ablakot kínálnak nekünk az örökkévalóságra”.

Forrás: ncregister.com, fotó: P. Tóth Nóra, Zadubenszki Norbert / Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye